Begyűjti árnyait az alkonyat,
vidámságod mindig oly biztató,
szelíd tekinteted úgy sugárzik,
ajkaidon kedves a kimondott szó.

Farsang ideje eljött
Szól a zene, áll a bál
Álarcok takarják az arcokat
A zenekar  szívből muzsikál

Álarcokat látok itt, hisz kötelező
Mosoly, vigyor igaz arcot, szívet fedő
S táncolnak, járják a csárdást
Ki, kivel járja, most nem vitás

Agárdi Gabika festménye alá

      A remény nem tartott sokáig.  A forradalom végetért, és nekünk vissza kellett menni a bányába. Istvánnal eldöntöttük, nem maradunk otthon. Nekivágunk a nagyvilágnak. Persze nem egyedül indultunk, velünk tartottak István bátyja Imre és felesége Ilonka - ő akkor már várandós volt - és egy unokatestvérem Julcsi a férjével Jóskával.

Hol elágazik múlt és a jövő...

Hókirálynő jégkirályfi,
meglepte az álmukat,
fehér lepellel borította,
kis kertjüket házukat.

Az út végén
vár egy másik valóság

Ágán, még várja az elmaradt,
telet, az árva csipkebogyó. 
Simítja a futó szél marka,
s a piros-barna rügy tavaszba 
álmodja magát. Szinte mosolyogva, 
megüzeni majd ezt is a cirmos barka.
 

/elbeszélő költemény/

Tavasz volt, faültető tavasz
Fáradoztam kiirtsam a gazt
Csemetefát ültessek helyette szépet
Ha Isten is akarja megéled

Itt vagytok-e velem?

Álmodó csönd ölén
levél zizzen halkan.
Ringó tó fénykörén
átsuhan egy dallam.

A távolság is hívta őt

Előttem sétál a tavasz, 
érezem, amint az emberek 
szívében szerelmet fakaszt. 
Apró lépéseit hallom, 
amint ütemet vált-- látom,
egy szerelmes lány ott 
magához öleli a világot.

Tavasz illata száll
a szélnek, ébred a tó.
Hóvirágok köré fonódnak
a színek

A Tiszának csöndes partján
Ül egy halász, beljebb vágyik.
Lök egy nagyot kis ladikján,
Ám előtte betanyázik.

   Napokig nem hittem el. Egy férfi engem is észrevett. De hogyan, és milyen körülmények között?
Aprócska, törékeny kislánynak születtem, olyan kicsinek, mint az édesanyám volt. Azt gondolom, nem véletlenül mondják: kicsi a bors, de erős! Mindent megtettem azért, hogy kellően erős legyek minden körülmények között.