Pislog a gyertyaláng

Mennyi remény és terv vallott itt kudarcot,
de fénylő Nap felé fordultak az arcok,
mert a vágy, akarat és az életösztön,
bennünk tovább maradt most és mindörökkön.

Vesztesen és győztes harcok, forradalmak,
vérzáporrá vált a hajnali, hűs harmat,
megroppant a nemzet, majd erőre kapott,
és felengedtek a dermesztő, vad fagyok.

Egyesség, szerződés száradt terméketlen,
zsivánnyá lettünk a magyar rengetegben,
egyedül maradtunk, de mi voltunk árvák,
szabadság fészkévé raktunk rejtett szobát.

Gólem birodalmak voltak a szomszédok,
belénk martak, mindig akadt ürügy, indok,
cafatokat téptek ki sovány testünkből,
a veszteség immár szüntelen dörömböl.

De óv a sejtburok, az éltető őssejt,
aki bele nyugszik, az emberi selejt,
a  gyertyaláng fénye kitágul körökké,
világít a mécses most és mindörökké.

2019. 08. 22,