Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Hazatértem

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Súlyos évszázadok nyomait követve
– Akár fáradt vándor, álmos utazó –,
Léptem síkon, sáron, nád között töretve,
Ahol társam nem volt, csupán a tiszta szó.

S messze vitt az álom, a színes képzelet;
Rajtuk szállva oly könnyeden suhantam én.
S az elnyúló századok romjai helyett
Egy bűvös világ volt, amelybe csöppenék.

S ledobva szárnyaim megálltam hallgatag:
Mi ez, mit két szemem ily merengve csodál?
Semmi ez, nádtenger, végtelen s parttalan,
Alatta gyilkos mély, bűzölgő híg mocsár.

Mégis él! Benne most látni vél két szemem,
Nyüzsögve, dalolva milliárd életet.
S két szemem látja bár, de mégis… el nem hiszem,
Hisz káprázat, varázs, szebb, mint a képzelet!

Ringó nád között, mint zsibongó hadsereg,
Büszkén-víg madárhad nyüzsögve tétováz.
Nem érzi jól magát a sűrű nád felett,
Csak ha egy idegen megsérti szép honát.

Ám ha a kék égnek nagy fénylő színpadán,
Mindahány útra kél rebbenve, visongva:
Vihar felhői sem néznek oly mogorván.
S vége nincs, csupán a nádas horizontja.

Most furcsa képet vélek látni… jaj, hitem!
Akár egy délibáb a rónaság fölött,
Akár egy tengeren megbújó kis sziget
Úgy libeg megbújva a roppant víz között.

Egy kis falu… s mint ahogy dobbanó szívünk
Megbújik mellkasunk őriző rejtekén,
Úgy él és éltetni bír. Ne hagyj el, ó, hitünk!
Most csak a csönd, mi szól… és mindent elmesél…

Ősi nép, ősi föld… Talán évezredek
Súlyos hangjai süvöltenek most felém?
És ha e kábulatból mélán ébredek,
Méltó vagyok-e röpülni e sors kegyén?

Vert-falú házaknak magányos sorjai!
Mért álltok itt bújva, a semmi közepén?
És kik itt éltek, vagytok tán sehonnai?
Bús világ, Kánaán, mi volna bölcs beszéd?

Oly sokszor vágytam én megtérni a múltba;
Remélve szép lesz, mit belőle itt hagyok…
S lám, most előttem áll, nem törve, fakulva…
Istenem, mért szeretsz? Végre, itthon vagyok…

 

Rovatok: 
Vers