Reményt vesztett éjszakák,
keresik a létezett romantikát,
kapkodnak csillagképek után,
kapaszkodnának Hold sugarán.

Visszatérve a másik önmagamból
Széles, járható utakon lépkedek,
Sokat plagizáltam már a másiktól,
Szűk rácsok közé szorítom a teret,

lassan peregnek a percek
bánatos, mély csend vesz körül
csak egy szú... a padló serceg
legalább ő, ő még örül5

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás – tengeren, ott ahol a kurta farkú kismalac túr volt egy gyönyörűséges ország. Ennek az országnak minden útja arannyal és drágakővel volt kirakva. A szomszédos népek irigyelték is ezért nagyon az itt élőket, és mindenáron el akarták foglalni, de ameddig a király fiatal volt és erős mindig visszaverte a támadást.

(Kép forrása: ingyenes  https://pixabay.com/hu/f%C3%A9rfi-lovagl%C3%A1s-l%C3%B3-lovas-barrie-160... )

/ Arany Jánosra emlékezve./

Tölgyek alatt vágyott megnyugodni csöndben,
Midőn érezte az életnek alkonyát:
„Már elszállt az élet nagy búsan fölöttem,
S igaz boldogságra lelkem még nem talált.”

Egy szerelem margójára...

575575

Már minden reggel ködtakarót rugdos le
a kapaszkodó, téli napsugár.
Zavart avarban bújkál egy tévedt bogár.

Nehezen veszem a levegőt, lépcsőket,
s velük nevetek.  Úgy is legyőzöm,
a meredeket, mert még az árnyékomig

Csöndre fagyott az út,
távoli égbolton

Hol vagy Apa?
Most is szeretlek.

folytatás

Búsan baktatok barlangom felé
búval bélelt, bolondos nejemér'
s hogy az idő ballag a tél elé
barna bundámat belepi a dér.

/Nagyszombat-i múzeumban/

Néma harangok
Mi történt veletek?
Talán szomorúságban
Tört meg szívetek
Megrepedt testetek?
S gyászba borult Európa
Egy átok súly alatt ?

Lennél e fény a sötétben
lennél e mosoly az összes
hajnalon,
lennél e tavasz a télben,
lennél e eső kiszáradt
partokon

Ha az ég zöld volna,
és minden rét, kék,
lenne e a hajnalnak pírja

fejbe kólintott ez a csúf valóság
hiszen te, talán, sosem lehetsz enyém
minden, mit kérek, hiábavalóság
s amit képzelek, csak álomköltemény

Utolsó csepp könnyem
nyújtom át Nektek...

Várom az unokám
hogy megszülessen
Áldott az anya
ki gyermekét hordja