Békés szeretetteljes ünnepet mindenkinek.:-)

Bocsánatot kérek mindenkitől, akiben rossz érzést keltettem az utóbbi néhány megszólalásommal!
Az egész évben felgyűlt negatív töltés, mint a magma a vulkánban, utat tört a felszín felé.
Ma éjjel megtisztult a lelkem.
Boldog karácsonyt!

Ezzel a kis csokorral kívánok Nektek névnapotok alkalmából sok-sok boldogságot, szeretetet, békét, nyugalmat és nagyon hosszú életet. :)

Hol volt, hol nem volt, egy távoli kicsi faluban élt egy szegény ember a feleségével és gyermekeivel. Olyan szegény volt, mint a templom egere. Napokig nem volt, mit enniük.

 Télvíz idején senki nem akarta felfogadni, munkát adni neki. Hiába próbálkozott mindenhol, lógó orral kellett odébbállni.

─ Most nincs munka. Gyere vissza tavasszal, akkor talán alkalmazlak.

Nem kérek én nagy dolgokat.
Mért kéne a szívnek tenger?
Elég annak apró csöppje,
Ha az telve szeretettel.

                               (A karácsonyi felhajtás közben
                                egy kis filozofikus sóhajtás...)

Nem sírok már, s nem nevetek,
lejátszok még pár menetet,
s agyő!

Eljött a Karácsony
Díszbe öltözve
Boldogan száll az ének szó
Künn nagy pelyhekben hull a hó

A
naptár,
utolsó lapján,
ünnepek napján,
karácsony tájékán.

Ó díszes madarai a világnak
Hazámra mily fagyöngyöt szántak
Szép tollú madarak énekeljetek
Csőrötökbe ne fagyöngy magot vigyetek

Immánuel! Velünk az Úr!
Ki megszületett, a jászolban, rég.
Nem tudta még, mi vár reá,
De hitte szíve, mindent diktál.

Az ablakom nem zúzmarás,
Csupán az eső ver kint szép csöndesen.
Nincs tél, melyre mondjuk: csodás.
Csupán a sár, rút dagasztó förtelem.

Kitágult már így a világ,
szabaddá vált a lelkem,
annak ellenére mondom,
hogy már hamuvá lettem.

Na jó, most aztán tényleg dühös lettem!
   Napi szinten olvasom, hogy nyugdíjkatasztrófa közeleg, mert a magyar állampolgárok nagy többsége nem gondol a jövőre, nem tesz félre nyugdíjas éveire némi pénzt. 

Mesélek a csillagokról
Forró nyári ég alatt
Göncöl szekéren ülve
Száll repül a gondolat

Őstermelő költő lennék,
magyar ugar poétája.
Karácsonyra verset tennék
minden díszes fenyőfára.

   Nagyon régen történt, de mai nap is emlékszem, arra a régi-régi karácsonyra, mikor jó apám elment az erdőbe, hogy egy szép nagy fát hozzon nekünk. Meg is hozta és boldogok voltunk, hogy milyen óriási  karácsonyfánk lesz.

Ugye nem baj, nem nagy vétek -
szeretném, ha szeretnétek!
De jó lenne: gondolnátok,
ahogy én is folyton rátok!

Megint én rontom el a Karácsonyt –
ez nálam már ősrégi hagyomány.
Mert ahogy eddig, most sem hagyom ám
szó nélkül – bár lerágott, talált csont –
új kufároktól hangos a templom,