Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Marcika naplója 1.

zsuzsa
zsuzsa képe

Szervusztok (Magyar)Erőskék!

   Marcika vagyok. Január 23-án születtem, és éppen pontosan hat hetes koromban a gazdim örökbe fogadott.
A Bishon Bolonese családból származom, ezért én mindig kicsike maradok. A gazdimnak mindenképpen az ő drága kicsikéje.
 Amikor először találkoztunk a gazdimmal, azonnal az ölébe kuporodtam, a mellkasára hajtottam a fejecskémet és a szép két fekete szememmel csak néztem, néztem, és éreztem, hogy én is nagyon fogom szeretni, hogy igen csak jó helyre tettem a "dagi" popsikámat. Az öléből azóta csak akkor tesz le, ha valamin nagyon kell dolgoznia. De még akkor is többnyire az ölében vagyok. Legfeljebb lekuporodok a lábainál, és megpróbálom a papucsot lehúzni a lábáról. Vagy elkapom a nadrágja szárát, és rángatom, hogy jöjjön játszani.

   Azt mondja a gazdi, én nagyon okos vagyok. Elmagyarázta, hogy mostantól Marcikának fog hívni, mert olyan kis bohóc vagyok. Ha hív, mindig leguggol és nyújtja a két kezét felém, és én úgy rohanok hozzá, hogy szinte minden lépésben hasra esek. Még a szaladgálás nem nagyon megy, ezért sokszor két lábbal ugrálgatok, amit a gazdi nagyon szeret, mindig nevet rajta. Már azt is tudom, hogy ha azt mondja: Marcika gyere az ölembe, akkor én futok, mint az a nyuszi, amiről beszélni szoktak. Odaszaladok a gazdihoz, két hátsó lábacskámra állok, és ő máris felvesz az ölébe, mint egy kisgyereket. Olyan jó hozzá bújni. Mindig a mellkasára hajtom a fejem, vagy elterülök a karjában, és olyankor álomba ringat.

   Kaptam tőle egy pihe-puha kutyaházat, amiben van egy pihe-puha pléd csakis kizárólag nekem.  Ő varrta nekem. Ebben a "házikóban" kocsiban is tud hordozni, akárhova megy. Aztán egy ugyanolyan pihe-puha másik plédet is varrt, ami kék színű. Na azzal tudok csak igazán játszadozni! Mindig elhurcolom oda, ahol nekem tetszik.
  Tegnap vett valamit, amit sütinek nevezett. Fehér volt a teteje, és nagyon izgalmas illata volt. Az ujjára tett egy kicsit, hogy megkóstoltassa velem, hátha ízlik. Hát én még olyan finomat elképzelni sem tudok, mint az volt! Még amikor ciciltem, az sem volt olyan jó! Levegőt venni sem tudott a gazdi és már le is nyaltam az ujjáról, úgy, hogy nyoma sem maradt! Két lábra álltam, úgy mondogattam neki, hogy üh…üh…és közben toporzékoltam, hogy adjon mééééég! Rögtön megértette, hogy az nekem jár. Valami tejszinhabnak hívják! Elmondhatom nektek, hogy élek-halok érte!

A gazdim vett nekem mindenféle finomságot. Persze van, amit nem kósoltam meg, mert olyan is volt, ami nem ízlett. Ti sem szeretitek amit sóskának, meg  spenótnak neveznek! Hát én is válogathatok, de a sütik azok nagyon bejönnek nekem. Még a citromos mignont is behabzsoltam, pedig annak a krémje savanyú.
  A gazdi annyira szeret engem, hogy mindig finomságokkal kínál, ezért nagyon megbízom benne. A tányéromat úgy kinyalom mindig, mintha vadi új lenne. Meg is mutatom nektek.
  Jut eszembe, mosogatást szívesen vállalok. Ígérem, olyan ragyogóra kinyalom a tányérokat, mintha újak lennének! Tessék megnézni egy-egy kaja adag után a Kacor tányérját és az enyémet (Húú… Ő egy nagy öreg kand-úr, őt is örökbe fogadta valamikor 140 évvel ezelőtt a gazdi) Néha megpróbálok a farkával játszani, de nagyon beképzelt, rám sem néz, csak morcosan elvonul.

   Ma a gazdim vett nekem két kis kerámia tányérkát, mert azt mondja, egy ilyen előkelő kicsi kutyuskának nem illik fémdobozkából enni. Mindjárt ki is próbáltam. A gazdi rizset készített, és adott belőle. Fíííínom volt! Mind megettem! Hát képzeljétek, ezek után adta a még finomabbat, a sült csirke husit. Úgy behabzsoltam, mint a tejszinhabot! 
 Igaz, hogy kicsike vagyok, de már kikérezkedek, ha pisilnem vagy kakilnom kell. Olyankor még inkább dícsérget a gazdi, én meg boldogan puszilgatom, ahol csak érem.
   Na "Erőskék", folytassam a naplómat?

Addig is puszillak benneteket, pá-pá:  Marcika

 

Rovatok: 
Blog