Versem mellé nem írok jegyzetet,
mindegyik tartalmaz történetet,
gondolataimban nyílik a ládika,
kiröppen belőle emlék buboréka.

Majd ott a fűtött fészkem peremén,
fiókáimban az éltető remény,
gond nyomaszt a jövőnek képében,
vajon hova tartunk milyen szekéren.

Rogyadozó csendben szakad a hajnal,
szekér pakolva a számtalan cuccal,
lovak még harmatos füvet legelnek,
ám fülemüle válaszol a csendnek.

Kocsis az asztalnál szalonnázik,
ebbe az idilli képbe a gond bemászik, 
ő a gazda ki ül lehorgasztott fejjel,
nem tud mit kezdeni evvel a helyzettel.

Suttyomban pislog pálinkás butykosra,
tán lenne gyógyír tornyosult gondokra, 
majd lassan elindul megpakolva a szekér,
amit más nem, csak a por és emlék kísér.

írta-Varga István-Barcs-2019.03.15.