Nem a búcsúk, nem felvonulások,
Orgonás kapu, ahol Édesanyám várt
Az óvodából, hol apám sírt ásott
Első kiskutyámnak, hol szilvalekvárt
Főzött Nagyapám, zamatot, ízeket
Haldokló fák alatt kavart kanala,
A koromtól kormos, örök szent helyek
El nem sírt könnyektől bennem áztatva.

 A Tölös töltésén árva délután
Csak a fény ölelt, andalgott velem,
Félénken, sután, követett a magány,
Megkövült az avatatlan szerelem.

Hol félénk csókom kaptam, egy vonat peron,
A vágy maradt, szökött a boldogság,
Tatárvár volt az első állomásom,
Még most is látom már pogány oltárát.

Falum felett a gyümölcsös domboldal,
Lágy ritmust doboló, madárfüttyös szél
Itatott el békével, édes malaszttal,
A Nagyhegy pincesora múltról mesél.

Áldotta föveny, hol tavamba léptem,
egykor, mint János az üdvébe mártott,
Örült a szívem, ott elememre leltem,
Ajándékba adta a boldogságot.

Kacajt gurgulázó, havas Pincedomb,
Kócos böngőm burjánzott mellette,
Kezemben szánom, csúzlim, egy fadorong,
Csodák fagytak rá láztalan testemre.

A Kapitányköz sara, tétován kivitt
Kedves őseim megsüllyedt sírjához,
Majd leporladva, nem zavarok senkit,
Éterek csendjében, se harag, se pátosz.

Szónoklat, ünnep, álgyászos ravatal,
Csodákról okádó, csaló mágusok,
A fülembe zizeg halkan az avar,
Gyermekként rajta áhítattal járok.
Az idegen tömeg silány gyülekezet,
Addig élek, míg pár versem innom ad,,
Nem igéznek mások, csak e szent helyek,
E pár pillér tartja vasláncos hidamat.

2019. márc. 7.

Név és szómagyarázat:

Tölös : halastó Öreglak alatt.