„Talpra magyar”, vagy ne siránkozzál
Nemzeted sírjánál ne imádkozzál!
Állj fel ismét romjaid alól
Itt a tavasz, ismét kivirágzol
Talpra magyar szólítsd újra a nemzetet!
Nem magyar, aki a bajban kesereg
Ne hagyjátok, hogy a megszenvedett
Földet eladják
Karvalyok lepjék el ismét a hazát!
Hányszor állunk fel talpra mi magyarok
Hányszor ontott hősként vért fiatok
S mindig felálltunk, ha vészek dobáltak
Megmutattuk erőnk, tudásunk a nagy világnak

Petőfi szelleme él, ismét megtalálták
Tavaszi légben lengeti a nemzet zászlaját
Ti ne értenétek, ismét március van
Eljött a tavasz, megújultan
Nem hagyjuk a nemzetet földbe taposni!
Önmagunkért megint talpra fogunk állni
Zöldell a vetés, az arat majd, ki vetette
Nem lesz a magyar senkinek szolga népe
Petőfi szelleme él, újra feltámadt
Talpra állítója lesz e szomorú hazának
Mert a hősök Istennél szót szólnak
Ne engedje vesztét a szegény magyarnak
Nyújtsa felé karját, hogy fel tudjon állni
Ne legyen járma, ne lehessen leigázni
Mert hitében mindig bízott a magyar
Mindig talpra állította, ha jött a zivatar

Tavasz van, Petőfi tavasza
Lelkünk újra kivirulva
Zászlóink lobognak a szélnek
Reményt ad-e szomorú nemzetnek
Talpra kell itt mindenkinek!
Mert összefogunk, s egyetértünk valahára
Mert Petőfi szellemét a nemzet megtalálta
Békét, s szeretetet üzen a nagyvilágba!

2O13.O2.21.Mosonmagyaróvár.