Hogy mitől függően, azt nem tudom. De olykor annyira erőteljesen térnek vissza bizonyos emlékek az ember gondolataiba, hogy szinte újra átéli őket.
Néhány órára vagy akár több napra is, de ott vannak velünk, érezzük őket és vágyódunk utánuk.

575575
Rettegés minden nap, mert az alkony, s este,
rémült játékát verdesi bilincsbe.
A szakadt inak, hosszan, már nem feszülnek.

Csak a zsibbadt kéz, mely egészen a vállig
idegvonszolás, s onnan villámlik
az áramütés, vissza az ujjbegyekbe.

Mezei István

Gazdagon is légy
szerény, szegényen őrizd
meg méltóságod.

Elhunyt bátyám emlékére
Gyászolom.

a kevés boldogságot kis örömet
gyászolom azt is ki meg sem született

akkor csak huszonöt volt
senki sem tudta a nevét
lába ütemre dobolt,
ha meghallotta a zenét

gitárját részletre vette
fodrászt talán sose látott
hangszere sírt, ha pengette
körülötte minden táncolt

csak a zene, az éltette
nappal az utcán kóborolt
az éjjel is utcán érte
az albérlet túl drága volt

 *A mi mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma*
Áldott legyen az Ég,
a Föld és Te is

Lehullt egy csillag...
s én kémleltem az eget, 
gondoltam, visszateszem,
de ő csak rám nézett, 
majd kacéran nevetett...
ne bánkódj, ő már boldog,
hazatalált... érte ragyogott
és hullott le az a csillag.

2018. február 19.

A kép az Internetről.

Ha a gazdagságod elveszett nem vesztettél semmit. Ha az egészséged veszett el, az már súlyos veszteség. De ha a becsületed veszett el, akkor mindennek vége!

  Történetem egy nyugati  határszéli kis falúban játszódott, amely falú egy kisdombra épült a Hanság mocsaras lápos vidéke mellett.

Nyírbátor

Ott állt a Hargitán
Nézett Magyarország felé
Mögötte harsogott az ECHÓ tv.
Székely föld a székelyé

Lehet, hogy zajos lesz a holnap,
lehet csend fakad,
ott is ahol dalolnak a madarak.
Lehet fák fonják be a szél haját,
lehet szívdobbanásod lesz az ég

               Politikai grimasz

Vásárhely nagy, zayos város –
meggyőződhet róla bárki:
hangoskodik ott egy sármos,
dologtalan paraszt márki.

Mint két agancs közt a titok,
úgy suhan el mellettünk
az Idő

Veresegyház fő utcáján
Árván állt egy házikó,
Rogyadozva, s álmában is
Egy szebb jövőt áhító.

Sok jó ember felrázta a
Csipkerózsa álmából,
Egyenes lett, mint egykoron,
Rég meggörbült hátából.

Fehér fala frissen meszelt,
A kapuit kitárta,
Hogy megnézhesd féltve őrzött
Összes kincsét a házban.

Ó drága kikeleti napsugár
Ragyogj, ragyogj végre már
Várom már erre száll
Egy szép hangú, boldog madár

A Búcsú

IX. ének

Megfogyva és törve tovább mentek szótlan.
Fojtó sírcsend honolt a díszes hintóban.
Nem mindennap van, hogy halál ráktekintsen,
S tán az árnyékától megnémultak minden.

Virrasztó éjszakák a foglyotok vagyok
Száguldanak fenn a vén álló csillagok
A filmtekercs fejemben kattogva pereg
Törölném magamból a kínzó képeket
Sajnos nem tudom mert az álom elkerül
A homályos vibrálást nézem egyedül
E néma drámának plafonom a vászon
Hangok nélkül ködlik szürke februárom
Özönlenek a fekete-fehér képek