Még tudok várni kedves
türelmem még megmaradt,
elhiheti várom magát
a ház végében a kert alatt.

Ott ahol találkánk volt
csörgedezett a kis patak,
vadkacsák is jártak oda
és voltak benne kis halak.

Elmúlt évek ködébe vesztek
mikor még csókoltam forró ajkait
hol van az a bájos leány -,
kinek nem váltottam valóra álmait.

Bűntudat gyötör azóta is hogy
nem vertem le lelkem láncait,
de egy képet őrzök magáról
ha ránézek néha ez boldogít.

Ez az én örök várakozásom
mert ahogy futnak az évek,
bennem fokozódik a remény,
tán fenn az ég kárpitja mögött,
hova emberi szem föl nem ér,
valóssággá válhat e szerelmi regény.

írta:Varga István.Barcs.2015.09.05.
(minden jog fenntartva)