Ó te csodás, tavaszi napsugár!
Zsendül az élet, a megújulás.
Napról napra egyre melegebben,
Ringatózunk szerető öledben.
Kertemnek a leghátsó sarkában,
Nyiladozik meggyfámnak virága.
Lágy szellőnek bűvös sugallata,
Szomjazó méheket csalogatja.
Virágporral csókolnak a méhek,
Édes életerő a bibéknek.
Kék égig ma tiszta a levegő,
A felhők gyűlnek, lesz talán eső.
Bölcsőként ring a virágok kelyhe,
Pici magbébi mosolyog benne.
Hófehér szirmok földre hullanak,
Zöld levél ruhának helyet adnak.
Nyárra a bébik gyümölccsé érnek,
Vele együtt az egész természet.
Élőlény mind meghozza gyümölcsét.
Urunk teremtménye az örökség.
2019.04.16.