Körülöttem sűrű erdő,
fái összeölelkezők,
védik egymást fagytól, széltől,
boldogok az öleléstől.
 
Erdőszéli tisztás szélén,
egyedül állok út mentén,
nincsen aki védjen engem,
párom kiszáradt mellőlem.
 
Fagyos szél cibálja testem,
sírok is ezért eleget,
hópelyhek az ágaimon,
édes teher vállaimon.
 
Fehér, fénylő minden ágam,
a turista megáll nálam,
felém jön és mellém lépdel,
fotónk elteszi emléknek.
 
Így leszek én hallhatatlan,
de szabad is magányomban,
lesz még tavasz és forró nyár,
hűs lombomon sok kismadár.
 
2019.03.09.