Mikor a három királyok elindultak
Felragyogott a jászol fölött egy csillag
Égi csillag, fényes csillag
Hol a Messiás megszületett, mutatva az utat

Csend az est homályában
Szívemre települ
Fáj valami ott legbelül
Ünnepre készülünk

A múlt idők Karácsonyát idézem
A kandallóban lobogott a láng
Volt tüzelőnk, szép ruhánk
Nővéreink köré ültünk

   December vége felé Karácsony táján minden kisgyermek türelmetlenül várja a Jézuskát. Előtte már hetekkel ábrándoznak, vajon, mi lesz a fenyőfa alatt? Minden kisfiúnak és kislánynak csodálatos ez a nap. Talán gyermekéveik alatt a legszebb.

Elefánt család él Afrikában
Nagy híre van a szavannában
Trombita hangja messze száll
Tudtul adja hol, merre jár

Víznek egy kútjába,
meríted s merítem,
a szomj űző poharat,
kristálytiszta a vize,

Magyar vagyok, az én nyelvem testvértelen –
szavam a Kárpátokról visszaverődik.
De mégis duruzsol benne az értelem,
s tisztán emlékezik el akárhány ősig.

Szép
Karácsony
Ünnepén...

Csend ült a Balaton vízére
Ködfátyolban úszik a táj
Szarka röppen a bokrok közt
Seregély csapat szőlőre száll

Rettegés minden nap, mert az alkony, s este,
rémült játékát verdesi bilincsbe
s a szakadt ínak, hosszan, már nem feszülnek.

Hegyekkel ölelt kicsi falú kertje,
Mozsgónak egy csendes temetője,
ott alussza örök álmát a csendbe,
világháborúnak két száműzöttje.

Hol nincs hit ott nincs szeretet
Hol nincs szeretet ott nincs béke

Szesztelen esten
esztelen lestem:

Mikor megismertelek
Még akkor kezdett a Mercy Család!
Erzsike, Miki, Te, János, Györgyi
Jolcsi, Joli, Suzy, Ágota és a többiek…

Gomolyog a sűrű köd,
folyóvíznek medréből,
olyan mintha merítenél,
egy felhígított tejfölből.

Pestre visz vonatunk a temetőbe.
Szüleim sírjához, szürke, őszi ködbe.
 A sűrű párafelhő lassan felszállóban,
Tisztul a táj, fény ragyog ablakunkban.

        Példabeszéd - idegen tollakkal