A diófám szem-telen:
úgy döntött, hogy nem terem -
lehet, hogy csak nem-telen?
Leveleit ha verem,

Él egy kislány errefelé aki esténként sosem akar lefeküdni,  szinte bele kell könyörögni az ágyba. Így az anyukája elkezdte mesélni neki mi történik ha...

(Hozzávalók:
- 85 dkg narancsgerezd (kb. 10 narancs)

Vallomás aláírva

Lehull a levél, elfonnyad a szirom,
Ismerem jogom és az összes törvényt
Elkövettem az életem, bevallom,
Igen Uram, megtettem, és meg is történt,
Gondoltam, mondtam, majd papírra írtam.

Nincsenek határok,
szív szabadon szállhat,
Átrepülhet hegyet,
pusztát, rónaságot.

Mert magyart akartak verni újra:
kéjjel ütni leszármazottakon –
a bosszú népének lelki útja

Vártam Rád!
Mikor dalolva rohant a patak
Napsugár tündérlányai benne kacagtak
Mikor a lila ibolya nyitotta kelyhét
Orgona illattól tele volt a lég

Még egy utolsó keringő!
Oly szép, oly felemelő
Egy utolsó tánc
Óvatosan lépj, jól vigyázz!

Én nem birkának születtem,
ki bandukol a tömeggel,
s fejet hajtva bólogat
tűrve, hamis szót fogad,

Pici gyermek
Tipeg-topog meg-meg áll
Vajon mit mond, kiabál?
Arca ragyog, itt vagyok
Ártatlan, mint az angyalok

Fehér botja mögötted kopog, s te félreállsz,
Helyed átadod a buszon, szánakozva felállsz.
Utat engedsz neki, s átkíséred szánva.
Némán, megrendülve nézel a botjára.

Ősz van, fáradt napsugarak
próbálják melengetni a tájat,
rőt színű avarcsendben
minden út vacog.

Sűrűszemű esőnek zörgése
Kopogtatta házunk tetejét
Telefonunk sürgető csörgése
Napfényt hozott, lelkünk melegét

Nem vagyok más,
csak egy fuvallat:
Álmokból szőtt.
röpke pillanat,

Már minden reggel ködtakarót rugdos lea kapaszkodó, őszi napsugár.
Zajtalan, ahogy turkál, az avarban még.

Nagymamám emlékére, aki ma ünneplné nevenapját (Teréz).

(Kép forrása internet