/ A ”Hangszervarázs” című népi-hangszerkiállításra kiállításra./

Öreg pásztor, mondd csak, mért oly bús a nótád?
Mért látom én benned az élet adósát?
Olyan vagy, mint nyárban hervadó virágszál…
Mért, hogy e nótánál többet nem kívántál?

Lombokon épp végig fut,
a lágy hajnali fuvallat,
erdei párának tüll fátylát,
megmozgatja a lomb alatt.

Kezdjél újra bátran játszani
ne szégyelld régi játékaid,
hisz abból tanultad meg-hogy
valóra válhatnak álmaid.

Eljött hát a szent Mihály napja
Tölts ó bort a kancsóba
Új bor forr még a pincébe
Köszöntsük a Mihályokat
Isten éltesse .

Elmúlnak egyszer minden,
ünnepnek boldog napjai,
ám lehetnek fájdalmasak,
kikben tombolnak poklok,
mélységes mély poklai.

Nahát kedves jó barátom,
ó be rég volt, hogy láttalak,
egészséged hogy vigyázod,
áll e még a szőlődben a lak.

Adamecz Lászlóhoz

Lelkemben szinte tombol,
viharként dúl a fergeteg,
habár évek kérge borítja,
s fedi be dobogó szívemet.

Joe, a farmer, szegény pára,
egy nap balesetet szenvedett,
s mert mindennek megvan az ára,
bíróságtól kért ítéletet.

Sok kacaj, önfeledt nevetés,
tőled visszhangos mező a rét,
madár daltól zengett, kert erdő,
ma csak szívemben őrzöm emlékét.

Mindig hű tükre voltam hazámnak.
Hiába ostorozták idegen népek,
még kardélre hányva is feltámadt.

Vágy kötelékből képeid szerterepültek.
Új ecset, festék, keze nyúlt, színek csodáján.
Mint csillagos égen, távoli fényszigetek
vászna, lobog ma a szélben, viharok után.

Dermedt hajolásban tüzet kereste, s intett
vissza a tiszta kazánból, mint árnyék csupán.
A kép: Tűzbemerülten gyorsuló lépteket,
hullámköröket fodroztak, s lecsöngtek csupán.

Mikor gyermekkorra visszatekintek
Látom édesanyám,édesapám  áldó kezedet
Munkától megfáradt  arcotokat
Lassuló lépteitek, kedves mosolyotokat

Így-
kezdem,
kifejteni amit,
most leírva gondolok.

Zengő eső dalában,
kis csillag világlik,
szépséges hazámban,
piros pipacs - ösvény
kísér hazáig.

Zuhog a szomorú őszi eső
Sír a fának a színes levele
Nyár is elment, szép időt temetve
Itt maradtunk napsugár nélkül dideregve
Az eső csak egyre esik
Mint, ha az égbolt a földre költözne
Nem ragyog már a nap, felhő eltüntette

Sötétségben, koroméjben
Sem maradok fények nélkül,
kutyámmal kell ténferegnem,
nyári egem lassan kihűl.

Timothy, az unoka

Ő már tipikusan Amerikai. Lévén, hogy angol anyanyelven tanult beszélni, magyarul ő már nem beszél és érteni is csak keveset ért.