Vacognak az őszi fák,
az égen szél tekereg,
avarszínű tájon,
gyűlnek a fellegek.
|
Merre induljon? Ha a hegyközt választja, és Tokaj felé veszi útját, ugyanazon az úton halad, ahonnan Klapka vitézei jöttek. Mehetne Mád irányába, vagy Hatvan, Miskolc felé. Hová menjen?
|
Öreganyám virágoskertjében élt egy kövér giliszta. Jó dolga volt ott, egész nap a szebbnél szebb virágokat szagolhatta.
(Kép forrása internet)
|
„No, csak – szól a gazda – eredj Mátyás öcsém.”
Jármot látva reggel hat szép villás-ökrén.
„Eredj ki a földre, húzz is mély barázdát,
Hadd mondják: ez igen! Akik útban látják.
|
szo 10/08/16
Mezei István
Már enyémek a kék tükör- tószemek
Sóhajom a hajnali pára
Nemrég leltem annak titkára
Hogy oldjak magamba felhőt és eget
Vérbokraim rejtik a vörösbegyet
|
Szerepen, a mi templomunk,
Nem oly’ templom, mint a többi.
Várunk, hitünk, szép otthonunk.
Bármi’ gőg azt le nem dönti.
|
Bús vagyok, mint az ősz… ő a jó barátom.
Nincs helyem életben, s nincs a túlvilágon…
Vergődöm tétován e két világ között,
Miközben lelkem már dús színbe öltözött.
|
Mi ezer éve egyedül harcolunk,
míg másoknak adtunk, addig alattunk
rengett a föld, de most ebben a napban
sötét bűn van, megbocsáthatatlan.
|
cs 10/06/16
Dáma Lovag Erdő...
Leteszem vers koszorúm
Leteszem szomorún
A haza hős fiai hantjára
Emlékezek vers virággal
|
cs 10/06/16
Lénárd József
Lágyan, ahogy a karodat tartja a szék
fája, lehajlik, mintha kiesett
volna valami. Ujjaid között már nincs
|
Nyárba fordul az őszelő,
lombtengerből szökik a zöld,
üstökében arannyal szőtt
tincsekkel mereng a föld.
|
cs 10/06/16
Juhászné Bérces...
Gyászba borult nap,
égbekiáltó,
hős vereségért
jár a halál?
|
Tegnapi hangja a vas duhajának
körbekerít ma is: átdobban rajtam.
Táncuk zajából a csizmás lábak
félelemcsillagot rúgnak agyamban.
|
Majni Bélát azon a márciusi hajnalon, mikor Kocsos Erzsikét a frissen hantolt sírnál találta a Felső Tiszai Hadtest ügyei kicsit sem érdekelték.
|
Finom, reszelhető sajtot készíthettek otthon, házilag is. Íme a recept:
|
sze 10/05/16
Dáma Lovag Erdő...
„Mire a kakas hármat kukorékol,
háromszor tagadsz meg engemet!”
Mire feljön az Esthajnal csillag
Sötét had bosszúja eltemet!
Édes hazám, háromszor tagadnak
meg tégedet!
|
Annyit éltél, mint most a gyermekem,
de még mindig érzem, hiányod fáj,
ha írok rólad, nedves tenyerem,
és sírásra görbül szem és a száj.
|
Minap perzselőn tűzött ránk a nap sugara még.
Nyárvégi forróság, s már hűvösödnek az esték.
Száradó virágok, hulló levelek; nyári melegség…
Búcsú nélkül lásd az évszak sosem áll odébb.
|
Az aradi vértanúk emléknapja alkalmából gyújtunk gyertyákat és emlékezünk a kivégzett tábornokokra, Batthyány Lajosra, első felelős magyar miniszterelnökünkre, s a bebörtönzött hősökre.
|
Az erdő szélén élt nagyanyó és nagyapó. Nyaranta és az iskolai szünidőben kis unokájuk eljött hozzájuk, hogy egy kis örömet szerezzen a két öregnek.
|