Merre induljon? Ha a hegyközt választja, és Tokaj felé veszi útját, ugyanazon az úton halad, ahonnan Klapka vitézei jöttek. Mehetne Mád irányába, vagy Hatvan, Miskolc felé. Hová menjen?

Öreganyám virágoskertjében élt egy kövér giliszta. Jó dolga volt ott, egész nap a szebbnél szebb virágokat szagolhatta.

(Kép forrása internet)

Már enyémek a kék tükör- tószemek
Sóhajom a hajnali pára
Nemrég leltem annak titkára
Hogy oldjak magamba felhőt és eget
Vérbokraim rejtik a vörösbegyet

Mi ezer éve egyedül harcolunk,
míg másoknak adtunk, addig alattunk
rengett a föld, de most ebben a napban
sötét bűn van, megbocsáthatatlan.

Leteszem vers koszorúm
Leteszem szomorún
A haza hős fiai hantjára
Emlékezek vers virággal

Lágyan, ahogy a karodat tartja a szék
fája, lehajlik, mintha kiesett
volna valami. Ujjaid között már nincs

Nyárba fordul az őszelő,
lombtengerből szökik a zöld,
üstökében arannyal szőtt
tincsekkel mereng a föld.

Gyászba borult nap,
égbekiáltó,
hős vereségért         
jár a halál?

Tegnapi hangja a vas duhajának
körbekerít ma is: átdobban rajtam.
Táncuk zajából a csizmás lábak
félelemcsillagot rúgnak agyamban.

Majni Bélát azon a márciusi hajnalon, mikor Kocsos Erzsikét a frissen hantolt sírnál találta a Felső Tiszai Hadtest ügyei kicsit sem érdekelték.

Finom, reszelhető sajtot készíthettek otthon, házilag is. Íme a recept:

„Mire a kakas hármat kukorékol,
háromszor tagadsz meg engemet!”
Mire feljön az Esthajnal csillag
Sötét had bosszúja eltemet!
Édes hazám, háromszor tagadnak
meg tégedet!

Annyit éltél, mint most a gyermekem,
de még mindig érzem, hiányod fáj,
ha írok rólad, nedves tenyerem,
és sírásra görbül szem és a száj.

Minap perzselőn tűzött ránk a nap sugara még.
Nyárvégi forróság, s már hűvösödnek az esték.
Száradó virágok, hulló levelek; nyári melegség…
Búcsú nélkül lásd az évszak sosem áll odébb.

   Az aradi vértanúk emléknapja alkalmából gyújtunk gyertyákat és emlékezünk a kivégzett tábornokokra, Batthyány Lajosra, első felelős magyar miniszterelnökünkre, s a bebörtönzött hősökre.