575575
Sajnáló kezek messziről integetnek.
Nem tudom, menjek?. Búcsúzás súlya
földbe tipor, belém mar. Idézem arcod.
|
Meg akarom ismerni a fákat:
a bölcső ringásán muzsikálót,
a szemfedelek faragásai jaj-át;
|
Mifelénk a pritamin paprika mostanság nagyon olcsó. 100 -200 forintért kilóját dobálják utánunk.
1 kg paprikát megmosol, megdarálod (vagy aprítóval finomra aprítod.)
|
Délután beszélgettem Szigivel, és különböző befőzések , ételek kerültek szóba. Gondoltam, egy igen finom, laktató ételt ajánlok a recept-gyűjteménybe. Ez egy jellegzetes orosz étel, ami téyleg nagyon finom. Ez a pielmieni (pilmini).
|
Csak egy percig élj, ha igazán tudsz élni!
Mit ér a holnap, a végtelen?
Ne élj tovább, ha már nem tudsz csak remélni!
Mit ér, döcögni bús életen?
|
Meg akarom ismerni a fákat,
ha már így végleg kifordultam
az emberismerésből, összezavartan:
nincs az az emberhatározó kézikönyv,
ami segítene most már – nekem mind
kusza televény, indaszövedék,
|
Red, is lovon volt. Alig bírt magával. Kárörvendő vigyor ült ki az arcára, és már a kezei között érezte a rég áhított lovat. Ördögi észjárásával, egyre csak a lehetőségek között kutatott.
|
Bálnák úsznak jámbor türelemmel –
gigászi testben ritka értelem:
megértik a víz alatti sorsot.
Mégis tudják: idegen a tenger,
|
szo 09/17/16
Dáma Lovag Erdő...
Zúgnak a harangok, jön a veszedelem
Már itt is van, s nincs kegyelem
Nincs irgalom, nem ismerik
Bomba robban!
Félelemben tartanak emberek millióit!
|
Némán lépkedett, rögös útját járta,
lába vitte, szíve vezette tova,
mosolyát már régen magába zárta,
lépte határozott, s mégis tétova.
|
Apám borával múlatom az éjjelt.
A konyhában mosatlan edények zsírszaga
lüktet, kintről kutya ugatása patakzik.
A negyven wattos TUNSRAM-izzó
fényénél szapora iramban vegyülünk eggyé.
|
p 09/16/16
Dáma Lovag Erdő...
Hallom a motor zúgását
Az ajtók hangos csapódását
Költöztök a szülői házból!
Mint madár, elrepül fészkéből távol
|
Szürke égbolttal búcsúzik már,
s tarka levélsipkát ölt a nyár,
az akácfa korhadó törzsén
fakopács keres-kutat büszkén,
mert éhes a kis család.
|
Életem horgony öböl iszapjában,
Rejtett homályból nem menekülhetek,
Hajóm kiútja innen láthatatlan,
Rosszul rögzültek a régi emlékek
Selymében élek belegabalyodva,
|
Naponta mérem a fogyó jövőt:
mit hoz a holnap a tegnap után?
S csak állok az időtömbök között
tehetetlenül sután és bután.
|
A ménesben lassan megszokták az új jövevény jelenlétét. Nóniusz büszke volt fiára.
|
A nagy bánatok mindig lopva jönnek :
riadt hajnalon kimérten köszönnek
szürke, gyűrt kalapban.
Poros a csizmájuk,
s mi csak nézünk rájuk:
honnan jönnek, honnan?
|
Volt egyszer fazék. Nagyon szeretett locsogni. Be nem állt a szája. Reggeltől estig beszélt és beszélt. Mindegy, hogy kivel beszélt. Egyszer még az öreg seprűvel is szóba elegyedett.
(Kép forrása internet)
|
Mélységeid kereső kísérletben
bogozlak. Szálaid közé búvok
szálaimmal, s belőlük húzott
csomók titkait lesem önfeledten.
|
sze 09/14/16
Dáma Lovag Erdő...
Pici gyermek, fut, szalad
Utol érem, csak a gondolat
Csöpp kis lábát úgy szedi
Kitárja karját, lábam öleli
Fekete szeme ragyog rám
Viktória, az én kis unokám
|