Délidőben, nyár derekán,
mikor a nap zeniten áll,
olyan forró a melege,
megsárgul a nád levele.

Pedig víz van nádnak alján,
ilyenkor az mit sem használ.
A fűszál is sárgul, szárad,
hűvösre megy ember, állat.

A halászcsónak is pihen,
álmát alussza a vizen.
Gazdájával már hajnalban,
halat fogtak a nádasban.

Hazavitte, megsütötte,
ledőlt ő is pihenőre.
Vadkacsák is partra úsztak,
bokrok tövén összebújtak.

Olyan nagy a tónak csendje,
mintha az idő pihenne,
pedig ő is tovább ballag,
nappal karöltve haladnak.