Öreg Rőköny két fiával,
A rétben jár szüntelen.
És nem azért, hogy hiába:
Hisz' ott a hal bőn terem.
|
Hullnak a levelek, elmúlt már a nyár is,
Elment hosszú útra a gólyamadár is.
Kinyílt a kapuja minden iskolának,
Kedvére, vagy bajára a sok-sok diáknak.
|
p 09/02/16
Dáma Lovag Erdő...
A vasfüggönyt lebontottuk
Ollók csattogtak,mementónak
Emléke ott maradt szívekbe zárva
Vasfüggönyös múltunk siratására
|
cs 09/01/16
Dáma Lovag Erdő...
Beköszönt az ősz ragyogó napsugárral
Mint,ha nyár lenne forró ragyogással
Szomjazó föld az esőt alig várja
Nyíljon még a mezőn millió virágja
|
Ez a csend rég ismerősöm,
itt zúg bennem minden őszön.
Ahogy megtörik a napfény,
az a távoli aranyfém-
|
Nem rázok csörgőt, és nem verek dobokat,
Rabja maradtam a magyar népdaloknak.
Ha épp teszek-veszek, őket dúdolgatom
Bent, meleg szobámban, vagy kint az udvaron.
|
h 08/29/16
Dáma Lovag Erdő...
/490.éve történt-ország 3 részre szakadása/
|
Laci nem is értette a felesége viselkedését. Marika szinte görcsösen ölelte magához, de mikor ő is viszonozta ölelését és csókjait, inkább hárította a közeledést. Az út hazafelé is érdekesen alakult.
|
/ Endrődi Sándor barátomnak /
Sándor bátyám, hol a puszta,
Tudod-e? Már hogyne tudnád!
Itt születtél a ”tövében”,
Első napfény itt sütött rád.
|
p 08/26/16
Dáma Lovag Erdő...
Gyors röptű fecskemadár
Útra készül elmúlt a nyár
Tanítgatja fiókáit
Röpüljenek,ha útra indít
|
Hol volt, hol nem volt, Nagy – Magyarország északi részén közel a Sajó folyóhoz egy magas hegy tetején állt már nagyon régóta a szépséges Kapivár. Már messziről látszódtak erős, vastag falai.
(Kép forrása internet)
|
p 08/26/16
Juhászné Bérces...
Miért van, hogy az óhaza
mágnesként vonz, csábít haza,
ha elfújt a sorsod szele,
mint porszemet, tőle messze.
|
Szétestek napjaim, perceim, s óráim
virrasztok álmatlan éjjelek óráin,
elfogyott erőm, de kitartok végtelen,
nem lehet még rajtam úrrá a félelem...
féltelek.
|
Épp augusztus teraszán ülök
Arról hegedül bölcsen egy tücsök
Hogy a körforgás végtelen örök
Lágyan ciripel kedvesen halkan
|
cs 08/25/16
Dáma Lovag Erdő...
Ragyog a napsugár, nagyon forró
Tányérjával forog felé a napraforgó
Sárga szirma csak úgy virít
Visszaveri a nap sugarait
|
Szól már a muzsika, vigadoz' a násznép,
táncra perdül lábuk, már a bútor sem ép,
ropja az ara is, boldog pír az arcán,
mellette a párja, karja nyugszik karján.
|
Siklik a csónak, kúszik a vízen,
Csörtet a nádas, billen a sás.
Vadkacsa úszik, nézd mi’ szelíden.
Tó üde tükre, mint a varázs.
|
k 08/23/16
Dáma Lovag Erdő...
Mint lengedező szellő
átsuhan a virágos réten
Mint hajnali napsugár
felragyog az égen
Mint boldog madár dala
eső után a légben
Olyan a lelkem
|
Szeretettel...
Egy kicsit megkésett szüli napi ajándékként...
|
Enyhe éjeken kitárom ablakom,
Tejút felettem és a Göncölszekér,
Majd megpillantom a kedvenc csillagom,
Kacér kacsintása lelkemig elér.
|