Nem döngettem soha
se kaput, se mellet,
büszkén léptem tova
a kísértés mellett.

Nem ittam el a bort,
s nem loptam kenyeret –
bár kínzó éhem volt,
esőt nyeltem, s szelet.

Nem szegtem más szavát,
tűrtem tekintetet,
fájtak nyers parolák,
szúrtak leheletek.

Nem emeltem urat
magam fölé kínnak,
aki rajtam mulat,
s közben táncra biztat.

Kósza dalaimnak
nem fogadtam bérest,
most is ingyen ringat
álomba a vén est…

2018.08.30.  Csorba Tibor