Elefánt család él Afrikában
Nagy híre van a szavannában
Trombita hangja messze száll
Tudtul adja hol, merre jár

Víznek egy kútjába,
meríted s merítem,
a szomj űző poharat,
kristálytiszta a vize,

Magyar vagyok, az én nyelvem testvértelen –
szavam a Kárpátokról visszaverődik.
De mégis duruzsol benne az értelem,
s tisztán emlékezik el akárhány ősig.

Szép
Karácsony
Ünnepén...

Csend ült a Balaton vízére
Ködfátyolban úszik a táj
Szarka röppen a bokrok közt
Seregély csapat szőlőre száll

Rettegés minden nap, mert az alkony, s este,
rémült játékát verdesi bilincsbe
s a szakadt ínak, hosszan, már nem feszülnek.

Hegyekkel ölelt kicsi falú kertje,
Mozsgónak egy csendes temetője,
ott alussza örök álmát a csendbe,
világháborúnak két száműzöttje.

Hol nincs hit ott nincs szeretet
Hol nincs szeretet ott nincs béke

Szesztelen esten
esztelen lestem:

Mikor megismertelek
Még akkor kezdett a Mercy Család!
Erzsike, Miki, Te, János, Györgyi
Jolcsi, Joli, Suzy, Ágota és a többiek…

Gomolyog a sűrű köd,
folyóvíznek medréből,
olyan mintha merítenél,
egy felhígított tejfölből.

Pestre visz vonatunk a temetőbe.
Szüleim sírjához, szürke, őszi ködbe.
 A sűrű párafelhő lassan felszállóban,
Tisztul a táj, fény ragyog ablakunkban.

        Példabeszéd - idegen tollakkal

Csak egy bölcsőd lehet, mint ahogy sírod is:
A föld, hol születtél, a többi mind hamis.
Az, amelyre őseid verejtéke hullt,
Amelyben nyugszanak, hol képük megfakult.

Bilincsbe vert kézzel,
hogy is lehet írni,
kitépett szívvel,
nem lehet szeretni.

Hegyek karéja ölelte,
védett csendes völgybe,
pihen a kérődző gulya,
így a pulinak sincs dolga.