Mikor a Kultúra asztalánál
nem foglalsz már helyet.
Mikor elfeledik lassan neved
Mikor a törtető elfoglalja a helyed
Mikor a múzsa mégis rád nevet
Írd rendületlenül verseidet
Ne add fel a reményedet!
Mert neked is nyílik szép virág
Szívekből szeretet mosolyog rád
Mert nem feled, aki mondja jó barát
S érti üzeneteid hosszú sorát
Ne bánkódj, tárd ki feléjük szíved
Mert a hűség ezután is követ
Megérzed, ki az igaz barát
Meglátod feléd sugárzó mosolyát
S írd tovább üzeneted sorát
A szeretet virágát add tovább
Meglátod a Kultúra asztalánál
mindig lesz helyed
Mert nem feledik soha emlékedet.
Mosonmagyaróvár. 2018.10.17.