Gubbaszt vastag pókháló sarokban,
ahova a szem ritkán tévedhet,
holdfény nézegeti haloványan,
a falon ott felejtett képeket.

Hamutartó a kopott asztalon,
benne elszívott cigarettavég,
valamikor boldogan szabadon,
azt most mindent én újrajátszanék.

Várom jöttödet,
A télnek végét,
Napsugár melegét,
Tavasz kezdetét.

Nyár múlását,
Kalász aratását,
Kévék kötését,
A megelégedését.

Várom jöttödet,
Csöndes léptedet,
Halk hangodat,
Szerető szívedet.

Igéző szépséged,
Meleg ölelésed,
Szellő ringató,
Sugárzó békességed.

Nő vagyok, egyszerre szelíd, kedves, de vad, 
Két karom tárom, ha ölelésem kéred,
de bezárkózom, ha nem érzem bizalmad,
s félek, ha csorbát szenved őszinteséged.

   2019. február 25-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján temettük el Apámat Kiskunhalason. Nem is tudom, mit gondoljak erről a véletlen egybeesésről?

Könnyezve olvastam "búcsúdat" Édesapádtól. Kérésedre levettem, bár úgy érzem, ez a búcsú végtelenül emberi volt, és hidd el, hasonló fájdalmas emlékekkel sokan élnek közöttünk.

gúny
tolul
ajkadon,
kielégít?
másnak fájdalom.
másnak fájdalom
az kárhozat,
amit mérsz
másra
te.
mond
kivagy,
ki pálcát
oly hevesen
törni tud máson.
máson törni tud
oly hevesen
pálcákat,
ki vagy
mond.

írta-Varga István-Barcs-2019.02.23.

A nő olyan, mint a hóvirág,
az újjászületés hírnöke,
karjában kitárul a világ,
méhében a jövő gyermeke.

                Nőnap ünnepére.  /Pályázatra/

Három szál liliom nőtt szüleim kertjében
Kinyílt a kis bimbó, kivirult kéken
Szüleink nagy örömére
Tiszta égbolt ragyogott mindig felette

Édesapánk meglepte a három virágszálat
Szeretettel ölelte Édesanyánkat
Mikor eljött a nap, hisz vártuk már nagyon
Virágcsokorral köszöntötte az ünnepnaposokat

           Hát nem: csakis az igazat!

Drága Apám!

Beteg az a nemzet!
Aki elfelejt kaszálni, s kapálni
Mástól várja a sült galambot
S szeret gyorsbüfékben sorba állni

Gyere bátran, és kérdezd meg őket...
ki tartja össze a kicsi családot,
ki simítja gondban ülő homlokod...
kérdezd hát, mért szeretjük a nőket?

NŐ – SZIROM Pályázat.

TAVASZ SZERELMESE
Tavasszal kiskertembe jöttél,
majd szívembe is beköltöztél,
hogyan írjam le ezt az érzést,
hiszen te adtad meg a végzést.

Apám merev, kihűlt teste még a halasi patológián, a hűtőkamrában vár a végső búcsúztatásra.
Péntek este van, éppen egy héttel ezelőtt távozott az élők sorából.

                                         Búcsú a kovácstól

Megrepedt az üllő, elrozsdált a vas,
nem sújt le többé a helység kalapácsa -
befogadta testét, ki szülte: Halas,
tölgyfa koporsója magába zárta.

/Sepsziszentgyörgy,-Református-Székely Mikó
Kollégium újra államosítása ellen/