Ezek ők, kik
futó szélnek
fiút szülnek
rágalomnak

Mint aki a Mérleg jegyében született
Mezei István

Eljött az utolsó hava az évnek
Lelkem beöltöztettem
Várakozó szépnek
Örülök a reménynek
Melyet szívem óhajtva vár

Ők azok kik
birtokolni
bátrak ölni
izmusokban
izmosodnak
fáradalmuk
gyümölcsei
forradalmak
munkát másnak
kenyeret maguknak
a jó szóból nem értenek

A vízhiány, háborús konfliktusok, a termőföld erejének kimerülése, sivatagosodás, vagy éppen a marhahúsfogyasztás növekedése miatti a legelőterület növelése céljából történő erdőirtások következtében fellépő áradások menekülésre késztetik az embereket. Ez utóbbi esetben üvegházhatású gáz kerül a levegőbe, ami a klímaváltozást is felerősíti.

Ismét fellángolt a pusztító tűz
Láng nyelve nyargal  tájon
Zokog aki megéli
Menekül, ki életét félti

S fúj a szél a kegyetlen
Sem embernek,
Sem állatnak nincs kegyelem
Vad csikóként vágtat a tájon
Felperzsel mindent,
Nincs ki útjába álljon.

Várj még kicsit kedves,
ne hagyd el ezt a padot,
mielőtt még hosszú útra,
egy hamis világ csábított.

Télapócska pihenj kérlek!

Megremegett a festő keze,
ahogy a víztükröt festette,
vagy a szél borzolt fodrokat,
lett így a táj mosódott tükre.

Dalolj nekem te kismadár,
az újra lomba zöldült faágon,
alatta majd egy kis katicabogár,
rászállva pihenni fog a vállamon.

Pátosszal írnék rólad
Adventem...

Minden gyermek már türelmetlenül várta a Mikulást. Napokkal előtte lázasan tisztogatták a kis csizmájukat. Szüleiktől minden nap megkérdezték mennyit kel még aludni?

Begyújtottunk a kandallóba
Hideg idők járnak
A kis unokáim a Télapóra várnak
Nagy izgalom, a várakozás
Mesét mondok ami csodás

Télapó megigazgatja szakállát
Ideje már elindulni
Gyerekekhez útra kelni
Kikészíti a szánkóját

HAGYOMÁNYAINK

+

Halottak napján

A szorgalom vagy semmittevés,
mond végül hova vezethet?
temetőbe-sírkertbe a csendbe,
mindenkit rang nélkül temetnek.

Most már mindenki szeret Téged
az életed halálod így kerek

Hát legyen a vers szabad!
Amerre akar, arra szalad –
ne legyen kötött az istenadta:
nyitott az ég, s a vers alatta.
Ne álljanak a sorok vigyázzba,
tömböket minek alkossanak?
Hogy jegye legyen a strófája,

Gyertya lobban 
Advent vasárnapján
Szívünkben hitünk lángja ég
Várjuk a gyermek Jézus ünnepét

Harang kondul szép a hangja
Templomba hív áhítatra
Advent napján,szíved vizsgáld
Szóljon Istenhez hittel imád

Imádságot mondj hitünkért
Családunkért,nemzetünkért
Legyen ünnep minden napod
Gyermek Jézust így várhatod