Szürke színben játszik a tér,
Kissé rideg szín az acél.
Kéklő ég most nem lát erre,
Sem a napfénynek ereje.
 
Mégis elkap a hév engem,
Fehér fény villan egy testen.
Acélból van férfi szobor,
Háta mögött lámpaoszlop.
 
Égi fény ragyog lelkére,
Szeretet lakik szívében.
Hiszen szerelmesét várja,
Kezében friss az újságja.
 
Eszembe jut kedves emlék,
Szerelmesem így várt nemrég.
Mígnem egymásra találtunk,
Szerelem lett boldogságunk.
 
Ó kedves acél szobrocskám,
Mindig boldogságot hozzál!
Sok magányos fiatalnak,
Együtt lenni jó fény alatt.
 
2019. 07. 08.