Dimbes-dombos szép magyar tájon,
Itt élek én ez az én világom.
Reggeli harmatot szippant a nyár,
Virágok illata is vele száll.
Halványul tőle az ég kékje,
A virágos föld rózsaszínre festette.
Benne röpködnek pillangók,méhek.
Zümmögésükkel vidáman zenélnek.
Millió virágnak e csodás mezején,
Táncolok dalolva az út közepén.
Rózsaszín szoknyám erre-arra libben,
Szalmakalap van a fejemen.
Karjaimat az ég felé tárom.
Táncomat az út végéig járom.
Hazaérek ott van az én tanyám,
Benne az én drága édesanyám.