Most, hogy egymásra találtunk, érintős
vágyak kapcsolnak fogható jelenbe.
Íves combod leomló oszlopán
őrködik szemem -- csodát figyelve
részegít a pillanat. Ünnepelt tested

Nem tudom hányszori esés után,
annyi szárnyalásból
zuhanó ébredések után,
vedd kezedbe ember arcomat,

Zenésített vers

Olyan távol vagy, olyan végtelen messze tőlem.
Indulnék már feléd, próbákat győzhetően,
de csak kitárom karom a feléd szálló szélben,
vigyék hozzád ma is, érted vágyó ölelésem.

Zenésített vers

Egy napon majd el kell fogadnom, hogy
egymáshoz tartozva véget ért egy álom.
Nem fogjuk majd soha egymás kezét
a reggeli, vagy a kora-esti sétáláson.

Szívem zakatol, térdem remeg.
Állandóan hallom léptedet.
Nézésed felkavar, mélyre nyúl.
A hideg, szinte rázza belsőmet.

 Erdő mellett laktunk, az első ház volt a miénk az utcában. Tanyavilágban éltünk, ahol sok jó, és sok rossz dolog történt velünk. Édesanyámmal, abban az időben, többnyire ketten voltunk.

  60 Év távlatába tekintek vissza.  Szinte előttem folynak az események… Múlt évben, 8.-ban március 15-én egyedül én tűztem fel a nemzeti kokárdát, s úgy mentem iskolába. Az osztálytársaim nevetve kuncogtak. - te ünnepre készültél?

Életed már követhető az 
életemben,
amelyben küldetés lettél,
akinek, időn, és távolságon át
nem tudnám elmondani szebben:
jöttem, jöttél köszöntöttél.

Mély álomból ébredtem,
Mi történt velem?
Szeretnék bolyongani a felhők felett,
S, kikiáltani érzéseimet.
Szállni, repülni a végtelenbe, veled.

Kérj tőlem bármit, én megteszem
lopózz a szívembe, nesztelen
érezzem két erős karodat
hozzám simuló mellkasodat...
Szeress majd nagyon, kedvesem!

Levetkőztek a fák, 
ágaikról elröppentek 
a madarak

Köszönöm, hogy rám találtál,
S a szívedbe befogadtál.
Köszönöm még azt a napot,
Mikor sorsod nekem adott.

 /Egy trilógia I .verse...USA Baltimore.1.Díjat kapott a 3 vers. 2OO6.ban. Szabad Magyar Újságírók Szövetségétől /

Réges régen volt egy álmom
Van egy széplány, nagyon távol
Csak reám vár, de szép mámor

Közeledik a tél,
a halk szavú istenek
csupán nézik 
a meggyötört fákat,
vacogó csendben
jajong a szél.