/Egy Don kanyart megélt katona siralmai/

"Látjátok feleim mik vagyunk?"
Széteső nemzet
Hegyek, dombok, rónaság
Szavak hervadnak
Száz részre szakadnak
Ez a magyar valóság.
Látjátok-e még ki nyer
Ki veszít sokat?
A temetőket, fejfákat,
és néma sírokat?
Érzitek-e még a szent erőt?
Mely elkísérte a csatába menőt
S oda vesztek annyian
Nevük is átokkal fogant!
A hősöknek nem jutott virág
A hon megtagadta fiát
Idegen föld befogadta
Sirathatta édesanyja.

Látjátok-e a szegénynek
Nem jut fedél?
A gazdag bálozik
Tengerparton henyél
A haza, a nemzet
Számukra elcsépelt
Üres szó!
A többi nem baj, ha elveszik
Ő mossa tisztára kezeit 
Látjátok-e a kínt, a küzdelmet?
Vagy irigység, gőg uralja szívetek?
A hajléktalant, ha meghal elégetik
Hamu lesz, szélnek eresztik
Az anyaföld?- Ami megmaradt!
Rossz mostohaként tagadja ki
Elcsatolt, elárult fiait.

2OO5.
Mosonmagyaróvár
"Kőbe vésett szavak"c.kötetemből.