Ünneprontó vers

Azoktól féltem, ezektől undorodom,
Építés ürügyén rabolnak országot
Maguknak, a zsíros mosolyuk arcukon
Önelégült, tőlük, tőletek nem várok
mostanra már semmit.
 Róbert bácsi helyett szegény Kozma Atya
Meri csajkáját, gőzölög a kondér,
Nemzeti Egység Rendszere kiosztva
Pofára, legyél hálás a nagy semmiért,
Nem sokára havazik.
Leírom, kimondom, az ember mit tehet,
Ártani már keveset tudnak ők énnekem,
Szorgosan gurítják a bársonyos szőnyeget,
A hatalom gyűlölet életelemem,
Anyátok  keservit.
Csúcsrekordok, fejlődés, termelés, csodák,
Közben egy kis nép menekül, agonizál,
 Falvakban a halál megvetette lábát,
A krumplilevesben megáll a fakanál,
már senki sem merít.
Ismerlek titeket, pillanat-emberek,
Undorodni tőletek örökölt jogom,
Szennyes tyúklétrákon nagy az igyekezet,
Fel-fel a grádicson, sikamlós fokokon
a csillagos égig.
Már nem félek tőlük, kiköpöm undorom,
Halálos közöny fagy a barázdált arcra,
Bizonyosság rácsa gondterhelt homlokon,
Csak azok, vagy ezek, nincs alternatíva,
Emberi harmadik.

2018. 12. 29.