Nehéz a sorsuk, költöznek a szavak,
Szétszóródnak, mert csak falra hányt borsó
Volt minden igyekezet, már egy sem marad,
Éheztek, és fáztak, se pénz, se posztó,
Azzal vádolnak, hogy gondatlan voltam,
Ritmust pakolnak, rímet csomagolnak,
Eladnak mindent a közeli boltban,
Mellettem már nincs több biztató holnap,
Kértem, siránkoztam, ne menjenek el,
Nem tarthat örökké e fátum, átok,
Nekem sem jutott segítő menedzser,
Hátrányos helyzetből majd kitalálok,
Ha nem, hát így is megvoltunk valahogy,
Netán előkerítek egy új múzsát,
Veszek rózsát, tollat, sok üres lapot,
Zöld lesz a világ, lüktet az ifjúság,
Maradjatok, még van bennem gondolat,   
Nélkületek szólni, írni nem tudok,
Ki viseli majd a bajom, gondomat,
Ha éjszakámon huhognak a baglyok,
A test tán pihen, de dolgozik az agy,
Nyolcvanmilliárd sejt mondja, vibrálja,
Nélkületek csak vegetál az anyag
Sajgó magába bele gabalyodva.

Megtorpannak, megállnak tanakodva,
Tán sajnálnak a panaszom meghallván,
Intenek, hogy majd döntenek holnapra,
Indulnak, vagy nem, titok, rejtély, talány.

2018. 01. 06.