Ég a tüze a felkelő nap korongjának
Csak egy nap múlik el, hozzád elér
Eljön az est lehunyja szemét
Búcsúzik, mint, ha szólna
Ég áldjon, Isten veled
Soha nem ébredek, nem lesz új kikelet

Búcsúzok én is, pedig fáj nagyon
Elszálltak az évek, s a gondolatom
Idős szívemben kiégett a szenvedély
Fáradtan lehunyom szemem,
Mint a nap az ég peremén
Szétosztom utoljára szívem szeretetét

Ne gondolj rám haraggal,
Csak egy perc volt csupán
Hogy éltem, szerettem e lét hajnalán
Búcsúzom, mert élni már oly nehéz
Gyarlók voltunk, megbocsájt az ég
Szívünk a lenyugvó nap tűzében elég

S egyszer, mikor neked is búcsúzni kell
Megérted a nap sugarával, miért mentem el
Hogy egy perc volt csupán, itt voltam köztetek
Hogy szép volt, köszönöm nektek
Emlékeim magammal viszem
Isten veletek, nem fáj már semmi sem

2015.01.16.Mosonmagyaróvár.