Öreg lettem, korom éltes,
Az életem néha rémes.
Gödörben háborús akna,
Jaj nekem ha felrobbanna.

Rég, mikor sparhelten főztem,
Füstölt, mindig csak köhögtem.
Kéményben volt sok a korom,
Mit kéményseprő  kikotort.

Hálából pörköltet adtam,
Hát csak néztem ahogyan fal.
Duguláskor konyhám ázott,
Fal mellett akna beázott.

Létrán lehetett lemenni.
Vízben csavart megtekerni.
Éberség, kaland az élet,
Máskor is jövök, mesélek.

Írta: Bíró Antalné.
2019. 07.17.