Itt a nagy köveket, amott az árnyékokat
kerülgetik a bogarak. Futrinkák bújócskáznak,
s közben azt keresik, hol lakjanak.
Az ősz jele van itt. A szellő már susog,

Lehullott a vadrózsa levele
El kell válnunk, elfeledlek örökre
Mint levelet elfújja az őszi szél
Csendben, halkan elmentél

Őszi széltől fázik, didereg a szívem
Kulcsát vesztve nem nyithatja ki senki sem
Őszi levél lehull a földre
Megbocsájtó tél, hóval majd belepje
Lehullott a vadrózsa levele
Fújja a szél, elviszi messzire

575575

Ha fogom kezed, már nem fázok annyira .
Eszembe jutott, ősznek hidege.
Nem is tudom, többiek, hol? S majd eljönnek

várt válaszokban?  Négy féle félelemben
a kötelező látogatások.
Emlékszem, hogy várt anyánk. "Többször gyertek el !"

Ó Nemes fák között,
mennyi a csenevész bokor,
hogy uralják, rabolják,
gonoszul életterét sokszor.

Égi ösvényeken lépked majd a lábom,
lelkem nyugodalmát végre megtalálom,

/ Kiss Jani barátomnak, negyvenedik születésnapjára. /

Féltelek én sok mindentől,
Hold sugártól, a Napfénytől.
Éjszaka sápadt,
a fény az vakít,

Lehanyatlott már a nyár esti alkony
Kolomp szó hallik a messze távolból
Tarka gulya tér meg a falu legelőről
Gazda várja tehenét, látszik már messziről

Borozgatok - csendben halkan,
majd töröm fel, emlékeim kapuját,
mert a kopogtató nem működik,
de nem tölthetem, kint az éjszakát.

Steve...a Fiú

Idegen tájak
szúrós illatában
átsuhan rajtad
a szél.

Emlékszem – patkó alakú volt egy tavad,
ott lent Zátonynál, a szakadék alatt,
ahol hatalmas ős fák fogják, az omladékokat,
az Ős Drávának vize, mint horgásztó maradt.

Ragyogó nap bujkál a ködön át
Fűzi az őszi fa koronát
Rőt, s barna levél hull a fákról
Egy-egy réti sas vijjog oszlopáról

Árva madár száll ágról, ágra,
minden ág egy kérdés,
magába zárt fajdalmát,
már az Isten sem látja,
feneketlen kút a mélység.

Fáradt őszi napsugár
Rákacsint a tájra
Erőt ad még egy kicsit
A nyíló ciklámen virágra

Van egy álmom, mi visszatér,
fiatalon vagyok ott szereplő,
van egy menyasszonyom, aki
egy csodás, gyönyörű szép nő.

   Lassan kezdődik a tanév, még egy hét van hátra a szünetből. Igyekszem kihasználni minden percét. Bulizok a haverokkal, járkálok ide is meg oda is. Azt hiszem, hogy a napokban Pestre is felmegyek Rebekához, ahhoz a lányhoz akivel a múltkor találkoztam.

   István egy dunántúli kis faluban Bakonycsernyén született, még az 1900-as évek első felének derekán. Édesanyja egyedül nevelte gyermekeit, nehéz sorsuk volt. Már fiatalon munkát kellett vállalnia. Munkát, - mint a falubeli férfiaknak általában - a közeli bánya nyújtott.