Az igazi Ezüst-tó partjánál. Lehet, még most is benne rejtőznek az indiánok elrejtette kincsek. A sierra Nevada egyik hajlatában találkoztam az Ezüst tóval.

  Most Kaliforniában élek.

  

  A nálunk megszokottól, nagyobb a  hőség.  Az égen még véletlenül sincs     egy   kis bárányfelhő sem. Szinte csak reggel,  és  este lehet kint tartózkodni.   Minden növény aranysárga ruhát öltött.

Nővéremmel, ha leszáll az este, a szabadban lévő jakuzzi medencében fürdünk. Mint a gyerekek, felszabadultan, jókedvűen, boldogan. Az első alkalommal még felvettem a fürdőruhát. Többé nem!
Valami kimondhatatlanul jól eső érzés a természetben - természetesen - , vagyis: pőrén a vízben lenni. Gondolatban visszarepülsz a gyerekkorba, a teknőben fürdés örömét érzed. Minden szombaton, a szapuló kádban fürödtünk egyszerre, önfeledt boldogsággal. A papa üstben melegítette a szükséges vizet. Három kislány együtt. Micsoda pancsikolás, lubickolás, kacagás, boldogság.
Most ,- mert már idős vagy - azt is érzed milyen volt fiatalnak lenni... és szeretni, szeretve lenni, milyen volt egykor a balatoni vízben szerelmeddel éjszaka fürdőzni!
S azon veszed észre magad, hogy megint, megint szeretnéd: Újra gyújtani bensődben a tüzet, Jőjjön vissza az egykor volt boldog öröm..
A szeretet!
Jőjjön vissza a szerelem!.. és Költözzünk megint egymásba Kedvesem. Készen állva, várok rád.

“ Es como el Sagrado Sacramento “ ( ez olyan, mint az oltári szentség ).
A fürdőzés szentsége