Téli álma elszállt, kijött a medve.
Barlangjánál vonzóbb a nap melege.
Távolban látja a havas hegytetőt,
Megrázkódik és brummog egyet-kettőt.
Lenéz a völgybe, alig hisz szemének,
Mandulafák ragyognak, rózsaszínek.
- Jól elaludtam gondolja magában,
Barlang körüli fenyők illatában.
Elindul a hegyoldalon lefelé,
Hóvirágok kerülnek lába elé.
Alant krokuszok és ibolyák nyílnak,
Völgyben bódító a vadvirág illat.
Sétál szaglászva, zümmögnek a méhek,
Zavaró ez, virágport gyűjtenének.
Mandulafáknál a földet figyeli,
Tavalyról maradt magokat megeszi.
Illattól bódul, mámoros lesz kedve,
Hirtelen megáll, valakit keresve.
Eszébe jut a nagy termetű barna.
Jaj, de jó lenne, hogyha rá akadna.
2019. IV. 13.
