Magányom marad ingyen jeggyel sem indul
sehová nincs hófúvás szél nem tép fákat
de két kutyám nem maradhat gazdátlanul
ne vádoljon szemükből mély barna bánat
most mi bénít tart fogva sötét szobámban
kinn a varjak foghíjas jegenyesoron
hiszen szívemben még most is annyi vágy van
bár már napról-napra rosszabb lesz a sorom
tudom ki közöttünk a vesztes a nyerő
ásott kutamból merítek tiszta vizet
már tűnik belőlem a vásárlóerő
de még enyémek az egykori jó ízek

Gyufaszálból rakok elefántcsonttornyot
hol nem vár veszély és nem szédít a szeszély
és átkozódást már odafenn nem hallok
éltető szellő száll nem trágár közbeszély
kerülök ismétlést silány ragrímeket
már csak magamtól lopok és plagizálok
a tollam elakad a gondolat siet
fogságában vijjog száll mint a sirályok
békéről dorombol szerényen otthonom
hűséget emberséget ebtől tanulok
mielőtt e világot magára hagyom

Meztelem lélekkel járok termek között

tusolom magamról haragom naponta

mióta a semmi hozzám beköltözött

vendégem ez a magány- ars poétika.