Csak azt az építményt tekintem háznak,
miben nem félnek és soha nem fáznak,
ami befogad bölcsőt és koporsót,
hol elsők azok, kik kívül utolsók.

Csak azt a házat képzelem én szépnek,
hol az ajtón be meghajolva lépnek,
eresze alatt fecskepár ver tanyát,
a szerető szót mindig ingyen adják.

Csak azt a házat érzem én hajléknak,
aminek ablaka éjjel is fényt ad,
ahol a friss kenyér illata zsoltár,
és a tűzrakó hely megszentelt oltár.

2018.08.15.  Csorba Tibor