Gondolatom távolba száll,
Mint vándorló gólya madár.
Magasból nézek a földre,
Ez lelkem legszebb öröme.
Nem állok meg, nem fáradok,
Kedvem szerint szárnyalhatok.
Nincs akadály, nem köt semmi,
Így tudom utam élvezni.
Látok völgyet, nyerges hegyet,
De feljebb is repülhetek.
A csillagokig egészen,
Utazok göncöl szekéren.
Elérem a kilenc bolygót,
Éltető napot, ragyogót,
Majd a mennyek országába,
Szent Péternek ablakába.
Gondolatom visszaröppen;
A testemmel nagy örömben,
Világ járta lelkem hála,
Bebújt testem szép álmába.
2019.07. 25.