Hol távol a világ zaja,
Jólesik a hegyi séta.
Jó itt az erdei csendben,
Fenyő illat, szél sem lebben.
Szerpentines séta úton,
Hegyet szinte kőrbe járom.
Nézem a kies messzeséget,
A völgyön túli bérceket.
Napsugár folyton kőrbe jár,
Egy-egy felhő elé sétál.
Oly távol van a kéklő ég,
Színe csodás gyönyörűség.
Délidőben megpihenek,
Egy tisztáson gyújtok tüzet.
Nyárson a szalonna, hagyma.
Termoszomban meleg tea.
Hangyáké a kenyérmorzsa,
Jönnek érte szorgoskodva.
De jó itt a természettel,
S indulok tovább jó kedvvel.

Írta: Bíró Antalné.
2019. 02. 14.