Utazásaink a hegyről1

      1992-ben Olaszországban nyaraltunk, Velencében töltöttünk két hetet, és ha már Európában voltunk , egy hétre muszáj volt hazarepülni is.
      A következő években Joen és családja meghívott bennünket Hawaiba, hogy unokánkkal és az ő családjával töltsük együtt a nyarat. Csodálatos nyarak voltak ezek, annyira, hogy ezt több éven át megismételtük.
      1998-ban Kanadába repültünk, és onnan hajóval tovább utaztunk Alaszkába. Ez volt az első hajó utunk, s már akkor beszéltünk arról, hogy fogunk választani hajózásos utakat, mert a tenger világa is nagyon érdekes. A hajókról azt kell tudni, valóságos kisvárosok, minden komforttal felszerelve, szórakozási lehetőséggel. Impozáns éttermek, báltermek, úszómedence, mozi, színház, minden van benne.
      2000-ben repültünk Panamába , onnan a csatornán át hajóval utaztunk Hondurasba, onnan tovább a Mexikói öbölbe. Mexico-ban Tampico tengerparti üdülőjében nyaraltunk egy hétig. Tovább hajóztunk a Bahama szigetekre, és végül Floridából repültünk haza Sacramentoba. A Mexikoban töltött egy hét kivételével állandóan hajóztunk. Óriási élmény volt.
      2002-ben haza kellett utaznunk, mert Édesanyám meghalt, s a temetésen ott kellett lennünk. Évikével megbeszéltük, hogy befizetjük egy Európai körútra, jőjjön velünk.
      2005-ben Londonba repültünk Doverbe, onnan hajóztunk észak Európa államaiba. Norvégiában láthattuk a nap-éj egyenlőséget, és voltunk a világ-teteje sziklán, további útunk Svédország, - itt a királyi palotában jártunk, abban a teremben, ahol a Nobel díjakat átadják. -, majd tovább Finnországba. Helsinkiben imátkoztunk a csupa szikla templomban, amit egyetlen sziklatömbből faragtak. s a hajóval utaztunk tovább Oroszországba Szentpétervárra. Ermitázs, Szent Izsák katedrális megtekintése. Csak a legérdekesebbeket tudtam sorolni. Ez az utunk olyan óriási élmény volt számunkra, hogy ebből töltekezni tudtunk sok-sok évre. Évike azt mondta, ha Magyarországon még húsz évet dolgozna, akkor sem tudna megfizetni egy ilyen utazást.
      2006-ban ismét Hawaiiban nyaraltunk barátokkal,
      2008-ban Joen családjával, Timoti és Veronika unokáimmal ismét átrepültünk a Hawaii szigetekre, ekkor Honoluluban nyaraltunk.
      
      Körbe hajóztuk Dél-Amerikát, s így látogattuk meg Misiéket. 2010-ben Argentínába repültünk, itt tangót táncoltunk, majd innen tovább hajóval Urugvayba, itt több bőrárut vásároltunk ajándékba, s tovább hajóztunk Falconba Venezuela egyik tagállamába , az Atlanti Óceánból az Antilla tengeren át a Panama csatornához, majd bele a Csendes Ócánba. Csendes Óceán déli sarkán haladtunk tovább Chile felé Santiagoba.
Mire leértünk Chilébe, Santiago kikötőjébe, állítom, több kilót lefogytunk. Az Óceán ezen a szakaszán úgy dobálták a hullámok a hajót, hogy szinte egyfolytában hánytunk. No ez az út a hajózás örömét igen-igen elvette. Két nap kellett, hogy úgy-ahogy helyre álljon bennünk a föld mágnese, s folytatni tudjuk utunkat abba városba, ahol Misi él a családjával. Hozzá már repülővel mentünk. Misi a Villarica tó és azonos nevű ma is működő vulkán közelében él, - azóta, hogy láttuk,- ha halljuk, hogy működésbe lép a hegy, mindig aggódunk érte. Nála töltöttünk két hetet, megmondom az őszintét: soha nem laknék életvitelszerűen Chilébe, ahol még mindig a szocializmus szelleme dívik. Misi ottani jóléte egy percig sem kellene, nemhogy örökre.