Szépek voltak a tündérmesés évek,
vége már az ifjúkori őrjöngésnek,
de szerelem csókját őrzi emlékezet,
ritkán köszöntök vacsoravendégeket.

Ó te szépséges megismert csodás élet,
ne gyártsál nekem soha ellenséget,
nem is kívánok már zárdanövendéket,
csak ölelő karokat csókos édességet.

Őszidőnek ott sárguló lombjában,
évek vesznek múlóidőnek lombjában,
mikor az ágak mind csupasszá válnak,
erőm lanyhul, törtek a pillangószárnyak.

Szépséges múzsám, karod mikor ölel újra,
ahogy gyógyírt adsz majd nekem minden bajra,
szárnyaló fellegek díszítik a kék eget,
mikor ér már véget ez a testi őrület.

-írta-Varga István-BARCS-2019.08.25.