Világ zajától külön mást is hallok,
írásra késztetnek távoli hangok,
tücsök zenéje varázsolt koncert termet,
leírt szavak nyelik a papírtekercset.

Zörgő kocsikereke más hangon beszélt,
nem kellett fizetni a tavi fürdőért,
vonuló tehéncsorda lepényeket rakott,
vagy olykor kanásznak ostora durrogott.

Néha láttam apró termetű harangozót,
haranggal vagy inkább kötéllel vitatkozót,
ahogy a nehéz harang húzástól kilengett.
ez a kisember levegőbe emelkedett.

Ott túl egy aprócska zörejes zugban,
régi felejtett emlékekre ember bukkan,
egy volt kántorunk velem akkor egykorú,
befogadást kapott, lett neki gondos anyu.

No ezek a zajok melyet szavakba öntök,
mondatokká fűzöm, így ékesít mint gyöngyök,
ám van úgy, hogy mutatom lelkem anyagát,
szemből könny mi jelzi, énem örömét bánatát.

-írta-Varga István-Barcs-2019.08.24.