Az alábbi írást utolsó szóig alátámasztom!
|
p 03/15/19
Dáma Lovag Erdő...
Ó szent forradalmak dicső Istensége
Tégy koszorút 1848 fejére
Piros -- fehér- zöld pántlikával fonva
Soha el nem múló emlékét bearanyozva
Mi is elhozzuk emlékezés koszorúinkat
Hála és tisztelet lesz arra ráírva
Így emlékezünk hősök harcaira
Szabadságért vívó nagy csatáikra
|
Ilona völgy fái közt
bujkál, kóborog a szél,
|
p 03/15/19
somogybarcsirimek-.
nagy
fehér
papírlap,
melyből állhat
egész életünk.
vagy tele írjuk,
|
cs 03/14/19
Dáma Lovag Erdő...
Ó nagy költője a nemzetnek
|
Gyermekkoromtól kezdve, mindig voltak állatok a környezetemben. Még a panel lakásban is. Szüleim belénk táplálták az állatok iránti szeretetet, ahogyan én is tovább adtam a gyermekeimnek.
|
cs 03/14/19
somogybarcsirimek-.
Végre a lovak szabadon legelnek,
végre igaz szavak dalolva terjednek,
fút a piros rózsa fehér ház falán,
zöld levelekkel tarkított lugasán.
A zászlónk piros fehér zölden lobog,
ütemet hogy vernek a pergő dobok,
gyermek szájak "Nemzeti dalt" szavalják,
szerető otthonunk a Magyar Hazánk.
|
Kedves Szüleim ti ott a túlvilágon!
Megvolt, hát megtörtént a másik temetés.
Még nem pattant rügy a sírok közti fákon,
s a rigók füttyéből sem szólt meglepetés –
a feketerigók koporsókísérők,
röppenve idézik meg a nagy Ítélőt…
|
Halomba gyűlnek a veszteségek,
s elégetjük, hogy titkon maradjanak.
Hűlt porukba rúgnak reszkető térdek
és tartják a mindent gyászolókat.
|
Rövid nadrág kézen fogva
fehér pöttyös szoknyát vezet,
így haladnak andalogva,
szőnek együtt nagy terveket.
|
sze 03/13/19
Dáma Lovag Erdő...
Mit üzentek bús sírhantok?
Mit üzentek néma, repedt harangok?
Mit üzentek hegyek, dombok?
Mint, ha jártam volna itt köztetek
Láttam szomorú, hulló könnyetek
|
Élményem a létezés!
Nem sok ez, de nem kevés -
alvás, ivás és evés…
|
Ma, izzó nappalokban élünk, hallod?
Forrón bújsz ölembe, nyakamba
kapaszkodsz és dalol bennem a hangod.
Látom, amint szőke rózsás hajadra
|

Szervusztok (Magyar)Erőskék!
Marcika vagyok. Január 23-án születtem, és éppen pontosan hat hetes koromban a gazdim örökbe fogadott.
A Bishon Bolonese családból származom, ezért én mindig kicsike maradok. A gazdimnak mindenképpen az ő drága kicsikéje.
|
Nem a búcsúk, nem felvonulások,
Orgonás kapu, ahol Édesanyám várt
Az óvodából, hol apám sírt ásott
Első kiskutyámnak, hol szilvalekvárt
Főzött Nagyapám, zamatot, ízeket
Haldokló fák alatt kavart kanala,
A koromtól kormos, örök szent helyek
El nem sírt könnyektől bennem áztatva.
|
Stivike tragikus elvesztése után, már szinte élni sem akartam. Felszámoltam a munkahelyem, Mountein Wievi házunkat bérbe adtuk, s felköltöztünk a hegyre, ide a West Pointba a nyaralónkba. Kegyetlen évek következtek. Nem volt nyugtom, nem találtam sehol sem a helyem. Pistával vasárnaponként templomba jártunk Pioneerbe.
|
k 03/12/19
somogybarcsirimek-.
Tavaszi rügy bimbója pattan,
most ott bujkál mosolyodban,
mióta megláttam szép arcodat,
ide képzelem csilingelő hangodat.
Tündéri múzsa a karaktered,
rímeket varázsol megjelenésed,
fantáziám szárnyalna veled,
boldogságban ússzon életed.
|
Ez a nyár is tovaszáll,
mint madárfütty a szélben,
s álmodunk új tavaszról
a hideg novemberben.
|
Drága Annácska és Adalberto.
Milyen szép ez a nap, ugye!? Nektek bizonyára, hiszen ez a Ti ünnepetek!
Kívánok hát hosszú, boldog életet, sok-sok örömet és annyi boldogságot, amennyit csak elbír a kis szívetek!
|
h 03/11/19
Dáma Lovag Erdő...
/Székely tüntetésre az autonómiáért/
2O13.O3.1O
Verik a dobot a széleken
Emeld fel a fejed nemzetem
Emeld fel a fejed, tavasz virradóra
Itt az idő, indulj a hívó szóra
Indulj és ne állj meg
Lássák, hogy nem hátrálunk meg
Lengesd azt a zászlót, jussod követelve
Elnyomást már néped megszenvedte
|