Szúr a szívem és fájdogál a lelkem,
nagyon bánthat ám most valami engem,
de könnyeket még más arcáról törlöm,
már ritkábban szorul össze az öklöm.

Mérget, dühömet, lassan csillapítom,
de már nem tér vissza régi humorom,
üres az állomás, nem jár a vonat,
ránk húzta leplét, a kényszer alkonyat.

Itt a változatlanság, idő megállt,
elhagyták, mit eddig összekunyerált,
Pál-falu kisemmizett lelenc gyermek,
postaládát, szavazatokat vittek,
ígéret sok, boltba nem kilincselnek.

Kiszáradt szemetes Zimonya meder,
rossz utak, gyökérjárdán orra esel,
keskeny járda mellett ott a mély árok,
télen megcsúszol elég lesz kimásznod.

Elhangzott ígéretek jégvirágok,
addig élnek csak, míg nyálzik a szátok,
amin keresztülment élet kereke,
nyomát otthagyta egy örök életre.

Dráva vize rejti még a kincseit,
ám zöld mozgalom küldte bilincseit,
igen mert medrét kellene kotorni,
Barcsról Eszékig így lehet hajózni.

Valaha élt valóság múltba omlott,
gőzparipák robogtak, két híd vonzott,
Fiumét is innen vonaton érted,
húzta a "Dunda" füledbe zenédet.

-írta-Varga István-Barcs-2020.08.28.