Szeretem hallani a hangod,
a búgót, sejtetőt,
mikor nyitod az ajtót,
a vidám, beköszönőt.
Szeretem a csendes álmodozót,
a halkan mormogót,
a szomszédnak átkiabálót,
és a figyemesen felolvasót.
Suttogásod mint a szellő,
vagy a lágyan szemerkélő eső,
szunyókálásra biztató,
rezgő nyárfaerdő.
Beszélj,
vidám lesz tőle a napom,
ha beszélsz, hangodba kapaszkodom,
karom kitárom és
bársonyos dallamán
álmodva utazom.