-tizedik ének-

Átugortam pár évet, majd egy évtizedet,
megénekeltem sokszor legény éveimet,
égetett tűz, álltam fagyba taszítottak sárba,
megaláztak sok helyen, csúfoltak iskolába.

Most olvastam. Elborzadtam, pedig minden sorát tudom magamtól is. Különös Húsvét előtt állunk. Akit érdekel a sötét jövő, gyújtson gyertyát - úgy olvassa: Húsvét előtt a világ… A magyar egyházak felszámolása Romániában, vatikáni segédlettel

Pipacsokkal táncoló
tündérek völgyében
szivárványszínű minden
rét

Szonett

Már fénnyel írok, mit a Naptól kaptam,
felhőkben lapozok, ha szélvész támad,
fogytán vagyok az égi vegytintának
sugárözönben, mégis megkopottan.

Olykor frissen, máskor lassan, fáradtan,
mint a lángok tépte berki madarak
a ködökből szövöm trillás jajomat,
a káosztól megóvva, védve magam.

- Azt mondták

"Proletár " költő vagy
Annak tituláltak
Skatulyába zártak
Csak úgy magyaráztak

8-9.nap.Rakonczay Expedició-
A CÉL..Felsőszölnök./össz.:681.km./
Magyarország legnyugatibb községe.

8. nap.

Nemesapátin át indulunk 
Már egyre rövidül utunk
S még egy utolsó nekifutás
Egy utolsó megmérettetés
Nincs a cél előtt megállás

               -hetedik ének-

Emlékeim ködéből, előúszik a régi kép,
Anyám Apám fiatal, és minden olyan szép,
régi mozi mögött a kukoricás szőlő a rét,
nem csak unokáimnak folytatom e mesét.

Érdekes témát vetett fel egy kedves jó Barátom. Írják a szeretetről. Nem könnyű, de hálás feladat, megpróbálom, a teljesség ígérete nélkül.

    -negyedik ének-

Postautat grófi útnak is mondták,
emlékeknek ám hallom dobogását,
visszaérek disznó járta pusztára,
Kremzir uraság Belcsapusztájára.

Amott a dombon terül el az Oncsa,
mellette temető holtak otthona,
amott lejjebb van a Jóbarátcsárda,
finom halászlé került asztalára.

           - első ének -
Itt hol a vad Dráva szaggat partokat,
vagy őstölgyek mutatják rég magukat,
sok vad így aranysakál is a honát lelte,
nem lehet semminek senkinek ketrece.

Szabadnak született itt az őstermészet,
bevándorló nem értette soha e vidéket,
sokan elköltöztek nem bírták ez sorsot,
ám sokaknak szíve mégis vissza húzott.

Két karoddal megöleltél
Karjaidban elringattál
Ha rossz voltam megdorgáltál
Ha jó voltam, simogattál
Ha beteg voltam virrasztottál
Ha távol voltam megsirattál
Kiskapuban mindig vártál

Végy egy szűz fehér papírlapot,
legyen az, az univerzum,
a sarkokat átlósan kösd össze,
a kapott vonal a végtelen,
a vonalon helyezz el sok-sok pontot,
életeid sorát kapod,
mit élni vagy kénytelen.

Ha papírlapod meghajlítod,
s a két sarkát összefogod,
mivel a tér és idő hajlítható,
egymásba ér kezdet és a vég.

Piszkos fényben úszik a szemem:
iszaposak a fényfolyók,
megáradtak a fényfolyók.

Ó már mióta kinn a ház előtt,
ülünk kettesben feleségemmel,
csak nem jönnek a gyerekek,
ej pedig várjuk őket örömmel.

Igaz jó a késő nyári napozás,
fáradt a test sok volt a mozgás,
mondatok nehézkesen jönnek,
öreg szájak mi sokat beszéljenek.

Két gyenge karodban tartottál,
amíg kicsi voltam, ringattál.
Nehezen jöttem, de te vártál,
és ha bánkódtam, vigasztaltál.

Édesanyám mosolya,
mint a nyíló rózsa
Édesanyám ölelése
mint a lágy kenyér
Hozzá semmi fel nem ér
Édesanyám jó szíve
a tavaszi nap fénye
S minden testvérem belefér t /6!/

          Édesanyám rózsaszál c. pályázatra

Ott messze a meséken túl,
ahol a valóság még létezik,
költő gondolataiba mélyed,
egy tiszta világról álmodik.