Az ember ültetett valaha titeket,
eresszétek mélyre gyökereiteket,
tápanyagot a föld, cserébe adja,
pázsitot alatta, az árnya takarja.

 Folytatom a naplómat, megírom, hogy mi történt mostanában velem.

Vigyázzál nagyon magadra,
ne felejtsd a megbeszélteket,
hogy mire majd újra érkezem,
elmeséled nekem a történteket.

Görcsölget a gyomoridegem,
bár tőlem a nyomor idegen…

Anno Cs.T.

Ott lent a parton hol öleltelek,
egymásba fonódtak tekintetek,
de mintha csak egy-egy felhő volnál,
fúvószéllel egyre tovább álltál.

Emlék maradtál mint hintett morzsa,
éhes galamboknak maradt porba,
nádas rezdült, röppent nádi rigó,
csónak is árva oly csendes a tó.

Ilyenkor nyílnak az orgonák,
zöld ruhába bújnak a fák.
Gólyák - fecskék visszajöttek,
Anyák napján köszöntelek Téged.

Szíved alatt hordoztál,
rám reszketve vigyáztál.

Édesanyám - gyermekedből
lassan férfi lett,
egy leendő édesanyával
most itt áll előtted.

Élni akarok még egy kicsit élni,
hogy a sok rosszat jóvá tudjam tenni,
aki nekem ártott tudjam feledni,
főleg megtanuljak újra nevetni.

Ó még egy kicsit úgy boldogan kacagni,
hatalmas hahotával hídon átfutni,
vadvirágos réteken jót heverészni,
"Messzilátó Csárdában" finomat enni.

Utazásaink a hegyről Európa

Ébresztő!

Ébresztő, ébresztő!
Fakopács kopogtat
Ébresztő hétalvó
Hasadra süt a nap

Ébresztő, késő van!
Útra kell kelni
Sárga rigó fütyüli
Ideje felébredni

Ébresztő,ébresztő
Szellő fújdogálja
Ünnep nap van ma
Mindenki kitalálja

Hétköznapi ballada Édesanyámhoz

Mostanában Rád találni vágyom szüntelen -
Halott világban, jó Anyám, a lelked hol lelem?

Kerestem én az úszó égi vándorok között -
a felhők azt üzenték, lelked messze költözött.

Néha csak úgy füstölgök magamban,
gondokat miért veszek nyakamban,
miért fogok tollat költő sem vagyok,
sokan gúnyolnak nevetnek amit leírok.

Pedig a valóság szaftjából merítek,
velős csontok is kanalamba kerültek,
javát lerágom majd kutya elé dobom,
nehogy csak nekem legyen egy jó napom.

Édesanyám festek neked,
hogy legyen mindig jó kedved,
ecset helyett csak ceruzát,
így írom "szeretlek" szavát. 

Tétovázó mozdulattal,
sok édes szép gondolattal,
amit festek eres fára,
gondod legyen fiókádra.

Amíg bírod életedet,
öleld addig gyermekedet,
vissza adni sosem tudja,
esetleg majd tovább adja.

Az elnök ma frissen ébredt, arcán
különös izgalom remegett.
Kihörpintette kávéját, aztán
megölelte nejét, s a gyereket.
„Ma jó napom lesz: ratifikálok” –
szólt – „a béke mindenek fölött!”
„Becsukott szemmel gondolok rátok,
ha döntést hozni kényszerülök.”

Anyám testedből 
szakadt ki életem, ezt 
sosem feledem.
A Csillagokba 
látlak, földi utamon 
te vagy emlékem.
Anya mi benned 
a szenvedés, nálam az 
mindig bánat volt.
Anyukám eltelt 
életemben, te voltál 
szépséges a múlt.
Ez a szó Anya 
egy életet takar, több 
mint világ kincse.
Édesanyám az 

Eötvös Józseftől

A megfagyott gyermek.

Ily késő éjszaka ki jár
Ott kinn a temetőn?
Az óra már éjfélt ütött,
A föld már néma lőn.

Jártamban, keltemben
csámborgok a kertemben,
málnabokor utamba áll,
nő a fű, mint földi szakáll:
le kellene borotválni –
de jó lenne veled hálni…

2019.05.01. Cs.T.