Régi sírokat, virágok ölelgetik,
kokárdák, s zászlók. Szél lobogtatja
lobogóinkat. Merész felvonulások.
|
Csontváryra
A bűntudat az égre csap,
s tövében, mint hajdan-volt nagyok
az esős éji lepel alatt
egy más világba átillanok.
|
Még mindig vállalom
terheid vállamon
|
Utolért a lelkiismeret szava,
belülről marja lelkemet sava:
az önvád kínja keresztre ráfeszít,
bűnhődöm ma a tegnap vétkeit.
|
Halott piramisokat ne építsetek,
Inkább mélyedjetek csendben magatokba,
Ne termeljetek tovább sittet, szemetet!
Ne költsétek a pénz megszédült tornyokra,
Felhőket szúró Bábelokra, szemetek
Egymásra vessétek holnapért aggódva!
|
v 03/24/19
Dáma Lovag Erdő...
Tipeg, totyog, meg, meg áll
Okos szeme csak úgy ragyog
Áll a baba, arca mosolyog
Ruhácskája díszes székely
Ezt nézzétek, büszkén lépdel
Megnövök én nem sokára
Édesanyja féltve vigyázza
Nézzétek ti jó emberek
Hogy nevetek, hiszen megyek!
|
Azt a húsz évet szerettem
meg benned, mit megéltél,
mitől szeretésre értél.
Akkor úgy tűnt: hihetetlen,
de szólt az első pillanat:
nekem mindig húsz éves maradsz!
|
szo 03/23/19
Dáma Lovag Erdő...
Telehold ragyog az égen
Megfürdeti képét a tó vízében
Harmadik telehold ebben az évben
Vajon mit üzen, jelent ez nekem
Jósol talán gazdagságot, jóságot, boldogságot
Vagy jön ránk egy jobb kor
S megváltja ez összevissza világot
Letörli arcunkról a könnyet, szomorúságot
|
szo 03/23/19
somogybarcsirimek-.
Vágány mellett magaslati sétányon,
padok voltak rejtve bokor árnyékon,
fiatal hévvel hogy öleltük egymást,
ott csikartál tőlem hűség vallomást.
Egy háznak nyitott ablakához mentem,
melynek szobájában vártál kedvesem,
kézen fogsz és majd az ágyadba vezetsz,
hisz azt ígérted mindenhova követsz.
|
Rájöttem, hogy ellenedre élek,
mint viszketeg, vöröslő fekélyek
testhajlatban létre kélnek.
|
p 03/22/19
somogybarcsirimek-.
Mesét szövő gondolatok,
álmodozó papírlapok,
belőletek megmerítem,
amelyből neked meséltem.
Tündérkertnek közepébe,
gyermeklelkem csöppent bele,
ott találtam nyugodt álmot,
meg egy mesés szép világot.
|
Számolgatom a kőkeresztek
húsába vágott számokon:
meddig bírta a görbe testet
megőrizni e száz rokon?
|
cs 03/21/19
Dáma Lovag Erdő...
/Nógrádi Katalin festményéről/
Ragyogó sugárral köszönt a nap reánk
Márciusi kikeleti tavasz vár
Sötét felleget kerget a nyugati szél
Ünnepünk van, a szívünkben boldogság kél
S a felhő eltakarja a napot
Eső hullik, a szomjazó földre
Áztatja az elvetett magot
Ígér nekünk szebb, jobb holnapot
|
k 03/19/19
Dáma Lovag Erdő...
Visszatért a sárgarigó
Igazgatja fészkét
Ragyog a nap,rigó füttyent
Hívja párját, fészket együtt igazítják
De mit látok egy szép napon
Másik fészek épül
A vadrózsabokor ágakon
S már két fészek lakóit hallgatom
Jöjjetek csak ég madárkáim
Fütyüljetek szívemnek szép dallamot
Had örüljek dalotoknak
Olykor oly boldog vagyok
|
Máról holnapra élek,
napról hónapra – félek,
mert isten a kereset,
s én keveset keresek.
|
|
|
apadását, gyors eltűnését ,
|
v 03/17/19
somogybarcsirimek-.
Versem mellé nem írok jegyzetet,
mindegyik tartalmaz történetet,
gondolataimban nyílik a ládika,
kiröppen belőle emlék buboréka.
Majd ott a fűtött fészkem peremén,
fiókáimban az éltető remény,
gond nyomaszt a jövőnek képében,
vajon hova tartunk milyen szekéren.
|
szo 03/16/19
Mezei István
Állítólag termelnek újra a gyárak,
az árnyak, árnyékok nem tűnnek el sosem,
levelet írnék az égbe egy madárnak,
elnyelte tollamat kilyukadt bélésem,
hiányzott belőlem, harag, gyilkos ösztön,
még a féregnek sem kívántam halálát,
nem is kell már többé szépen kiöltöznöm,
kivágva köröttem gyümölcsös családfák,
|