Folyamnak két partját egy épített híd köti össze,
de szíved és szívem között szerelem építette,
folyónak hídjáról ha letekintesz a mélységbe,
békésnek tűnő vizet látsz mely hömpölyög medrébe.

Ide kellene csatolni a képed,
látni lehessen tiszta szemed,
sugározza makulátlan erényed,
irántad a vágy bennem éled.

Mesék kertjében találtalak,
világosbarna szemek hívnak,
mosolyod olyan varázslatos,
szépséged ó mily csodálatos.

Itt a farsang vége, tél ideje lejár
Szeretnénk, ha csend helyett dalolna a madár
Rőzsét gyújtunk magasan lobogjon
Hogy a tél tőlünk messze szaladjon

Más monda is járja
Törököt űzték ki, aki betolakodott Mohácsra
Bárányok bundáját magukra aggatták
Török fusson ijedten, ameddig csak lát!

.Eljött ez a nap, mint minden évben
Hóvirág köszönt szerényen
Női szívet a szeretet boldogítja
Béke öleli át e szép napra

Látjátok milyen szépen süt a nap?
Kedvesen sugara simogat
Virágok nyitják kelyhük
Madaraknak is vidám énekük

Gubbaszt vastag pókháló sarokban,
ahova a szem ritkán tévedhet,
holdfény nézegeti haloványan,
a falon ott felejtett képeket.

Hamutartó a kopott asztalon,
benne elszívott cigarettavég,
valamikor boldogan szabadon,
azt most mindent én újrajátszanék.

Várom jöttödet,
A télnek végét,
Napsugár melegét,
Tavasz kezdetét.

Nyár múlását,
Kalász aratását,
Kévék kötését,
A megelégedését.

Várom jöttödet,
Csöndes léptedet,
Halk hangodat,
Szerető szívedet.

Igéző szépséged,
Meleg ölelésed,
Szellő ringató,
Sugárzó békességed.

Nő vagyok, egyszerre szelíd, kedves, de vad, 
Két karom tárom, ha ölelésem kéred,
de bezárkózom, ha nem érzem bizalmad,
s félek, ha csorbát szenved őszinteséged.

   2019. február 25-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján temettük el Apámat Kiskunhalason. Nem is tudom, mit gondoljak erről a véletlen egybeesésről?

Könnyezve olvastam "búcsúdat" Édesapádtól. Kérésedre levettem, bár úgy érzem, ez a búcsú végtelenül emberi volt, és hidd el, hasonló fájdalmas emlékekkel sokan élnek közöttünk.

gúny
tolul
ajkadon,
kielégít?
másnak fájdalom.
másnak fájdalom
az kárhozat,
amit mérsz
másra
te.
mond
kivagy,
ki pálcát
oly hevesen
törni tud máson.
máson törni tud
oly hevesen
pálcákat,
ki vagy
mond.

írta-Varga István-Barcs-2019.02.23.

A nő olyan, mint a hóvirág,
az újjászületés hírnöke,
karjában kitárul a világ,
méhében a jövő gyermeke.

                Nőnap ünnepére.  /Pályázatra/

Három szál liliom nőtt szüleim kertjében
Kinyílt a kis bimbó, kivirult kéken
Szüleink nagy örömére
Tiszta égbolt ragyogott mindig felette

Édesapánk meglepte a három virágszálat
Szeretettel ölelte Édesanyánkat
Mikor eljött a nap, hisz vártuk már nagyon
Virágcsokorral köszöntötte az ünnepnaposokat

           Hát nem: csakis az igazat!

Drága Apám!

Beteg az a nemzet!
Aki elfelejt kaszálni, s kapálni
Mástól várja a sült galambot
S szeret gyorsbüfékben sorba állni

Gyere bátran, és kérdezd meg őket...
ki tartja össze a kicsi családot,
ki simítja gondban ülő homlokod...
kérdezd hát, mért szeretjük a nőket?