Magamban mindig tereket hagyok,
hiába izzaszt nyár, szorít a tél,
bennük él még Anyám, ki rég halott,
és szól hozzám, ha hallgat is mesél.

Tudta, én nem hittem, gyorsan elmegy,
a világ üres lett, csendes a ház.,
képek, tárgyak, nagy rideg termek
maradtak csak, és az örök gyász.

Ők a szépséget hordozzák magukba,
anyaságot kapnak felnőtt korukra,
kiskorúktól játékuk sok-sok baba,
vörös, fekete vagy a szőke barna.

Cserfesek és oly kacagók mint gerlék,
ha eltörik a mécses nincs rá kellék,
sírásuk olykor szívekbe markoló,
gyógyír rá simogató vigasztaló.

Ha megóvod önmagad lényegét,
nem lesz gondtalan és könnyű a lét,
a szavad, a hangod pusztába vész,
veszélyes itt a szabad gondolat,
középszerűség selyme fojtogat, 
megtartva magadat nem sokra mész.

Az a szélcsendes tisztaság,
amit a lélek vergődése
után kigyöngyöz magából,
csak az marad meg: csöppnyi párlat
a kád-teli erjedő mocsokból.
Három perc béke a lüktető
ereken, s görcsét oldja
a szorongatott szív, s tüdő,
megemészti szúró tüskéjét a gyomor,

Parasztkocsma már ősöreg
benn pár szomjazni vágyó,
majd betért ide a nyáj őrzője
emberi beszédre hírekre áhító.

Kék kötényébe törli erős kezeit
pulthoz ér majd komótosan odalép,
megkérdi a kocsmáros mivel szolgálhat
óhajt valamit kedves új sütötte vendég.

Téged választott gyakorlóterül:
valakit szívedtől szólítani talál.
Szele sír, hogyha közeledbe kerül,
és már késő a sikoly – rabolt a halál.

5.nap Rakonczay Expedició
Gödöllő. és Gyúró között.

Ötödik napja futunk már
Szép fővárosunk a Duna két partján, 
is minket vár!
Ragyog a nap, s fél győzelem!
Szeretet és jó étellel várnak a WHC helyen

4.nap: Heves—Gödöllő között.
Rakonczay Gábor és Ötvös Ádám nyomán.
"Fut a suli"..WHC.

Dányban követett minket lelkes csapat
A sport kell, megmutattuk a fiataloknak
Az iskolájukat is futva értük el
Kis pihenő után itt is indulni kell!

Csak úgy hanyagul idedobva,
mit ér rózsacsokor a porba,
szeretettel én neked szántam,
vázát hirtelen nem találtam.

Ezt pár sort hozzáragasztottam,
emlékek a rózsacsokorban,
nézzed és szuggeráld kedvesem,
sok évet benne elrejtettem.

Bocsánatkérés

3.nap. A folytatás …Március. 23.
"Fut a suli" ..Rakonczay Gábor beszámolója nyomán.

Rakonczay Expedíció
/Futás : Magyarország Keleti és Nyugati határa közt.
Whc támogatásában„Fut a suli” a mozgás,a futás jegyében.
Részt vevők: Rakonczay Gábor és 
sport társa:Ötvös Ádám. Megtett út:640 Km./

Segíts nekem, segíts, hogy érezd,
hogy tudd s lásd, mennyire szeretlek,
segíts nekem, de hévem fékezd,
ha nem szeretsz, s én eleresztlek.

Az idő bennünk egyre nagyobb űrt ás,
morzsolja csontunk hatás, ellenhatás,
már minden perc veszély, próba, kihívás,
végső mentsvárunk marad az áthárítás.

Itt a felhők közelében,
hajkócoló hegyi szélben,
kilátónak korlátjába,
kapaszkodik fénymúzsája.

Ott a völgyek hegygerincek,
napfényében még fürödnek,
aprófalvak messze látnak,
elfogadnám őt múzsámnak.

De ő ott áll behunyt szemmel,
tavaszt váró szerelemmel,
szélzúgást a csend kíséri,
sasmadár ezt föntről nézi.

Napok telnek, hogy szürkén mosolygok rád,
ha felém közelítsz. Ha fogom is kezed,
egy tisztes távolból szemlélem benned a nőt:
szunnyad bennem a férfi. Csak az eggyé tartozás
kötele húz magadhoz. Nézlek. Elcsodálkozom,
hogy tegnap, vagy azelőtt mi volt benned más,

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás– tengeren, ott ahol a kurta farkú kismalac túr, élt egy király a feleségével.

Sokáig nem született gyermekük. Ezért mindketten nagyon szomorúan voltak.

Már úgy nézett ki, hogy magtalanul kell leélniük életüket, amikor egy vénséges öregasszony vetődött a várba.