/ Nagybátyámnak 75. születésnapjára. /
Hosszú évek során tekintek most vissza,
Mit cipel az élet… hej, nehéz tarisznya!
Nehéz sorsú álmok jutnak most eszembe.
Hányszor láttam őket görcsösen peregve.
Hosszú utam során most, hogy visszanézek,
Felrémlenek mind a nehéz sorsú évek;
Anyám szorgos keze, apám víg nótája.
Kicsordul a könnyem, róluk, ha szó járja.
Hosszú évek fényes tükrébe, ha nézek,
Színesen derengnek mind a gyermekévek.
S bárha sokszor furcsán semmivé fakulnak,
Mégis érzem édes… s bús ízét a múltnak…
Hosszú évek során… fáradt testvérekkel…
Sok fájdalmas este… szépreményű reggel…
Hej, de én azt soha, soha meg nem szólnám,
Mert emberré nevelt minden átkos órám!
Hetvenöt esztendőm, hát most eléd állok!
Büszkén, méltósággal, ahogy mindig! Látod?
S új utakra lépek, bármi sors is jusson!
Hosszú évek során meg kellett tanulnom…