Az éjjel mindig meghozza forró lázad,
fehér harmattal borogat a hajnal,
szövetek szövevénye mégis lázad,
nem tudsz megbékélni kapott sorsoddal,
gyógyíthatod magad vagyonnal, pénzzel,
minden kevés, és valami hiányzik,
kapzsiságod az eléghez nem ér fel,
mert folyton zavar, mit kapott a másik,
fojthatod bánatod borba, mámorba,
mégis lassan eltölt unalom, csömör,
élhetsz, mintha napod utolsó volna,
nem leszel más, csak lyukas, pezsgősvödör,
gyűjthetsz könyvet, festményt és műkincseket,
színekben, formákban gyönyörködhetsz ma,
ha a végzet majd hozzád is becsenget,
amit szereztél, kié lesz, holnapra,
kezedben lehet a jogar hatalom,
lábad előtt heverhet a messzeség,
nyomodban hullahegy, porló rom halom,
szenvedés, de lenéz a csillagos ég,
a kedves szerelmek sorra elmennek,
búcsút int a szépség, árnyak maradnak,
panaszkodhatsz a Földnek és a Mennynek,
ínsége jött el ölelő szavaknak,
lehetsz mizantróp, erdei remete,
emigrálhatsz a magány szűk burkába,
vigaszod marad madarak éneke,
írhatod versed homokba, fákra ,
nem hallgatsz másra, csak a szívedre,
tudós orvos keze, titkos praktika
nem használ, és végül fabatkát sem ér,
drága patika, mérgez a pirula,
kicsúszik kezedből  az idő és tér,
nem segít ezen a sziké, éles kés,
a gombolyagod  kibogozhatatlan,
bár mindent megkaphatsz, mégis kevés,
a szeretettel köss békét magadban.

2019. okt. 13.